Sárgabarack, te édes!

Eljött az ideje a világ legjobb sárgabarackjának. 4 éve költöztünk ide Balatonszárszóra, és idén volt a legerősebb termése a sárgabarackfánknak. Kettő is van. Szilárd bácsi okos mezőgazdász volt, nyugodjon békében. Annak idején nagyon jó fajtaválasztásai voltak a meggyet, barackot, almát, birset, vackort és szőlőt illetően is. Ilyen hatalmas, illatos, omlós és lédús mézédes barackot még nem ettem, mint amilyet ez a drága fa terem. Szegedi mammut. Tavaly a monília támadta meg, és mivel nagyon nagyra hagyták anno megnőni (majd 30 éves fáról van szó, óriási), a fölső részeket nem tudtam permetezni, csak alul. Mondta is a szomszédom, hogy ez idénre meghal, nincs mese. Erre tessék. Fantasztikusan jó egészségnek örvend és rengeteg barackkal ajándékozott meg minket (meg a fél utcát, barátokat). Elvileg 90 évet is élhet, főleg ezek a jó minőségű, rezisztensebb szívós öreg fák. Ilyen fajtákat már nem találni nagyon a kertészetekben. A sárgabarack a kert királynője. Ez tény. Ő diktál, öntörvényű és csodálatos. Tele van meglepetéssel, kincsekkel, de dacol bármikor, ha olyan kedve van. Egyik este a barátainkkal scrabble-parti volt a kerti kisházban és hallgattam, ahogy ütemesen potyognak a megérett óriási barackok a kerti sötétben. Ahogy érnek be tömegesen, egyre gyorsabb ritmusban potyognak. Óránként egy nagy tálnyit szedtem össze a fa alól jártamban és keltemben. Akiket meg már jobban meggyötört az élet mennek Joli néni és Kati cefréjébe. Ott újabb karrier indul, minden cseppje kincs. Hetek óta tart a befőzés, eszegetés, cefregyűjtés, feldolgozás. Tegnap pedig Metzker Katiék átjöttek egy nagy létrával és segítettek leszedni a “maradékot” a tetejéről (Hát, Kati pont olyan, mint ez a barack, édes, tele tartalommal, izgalommal, lelkesedéssel). Na, az volt az igazi barack cunami. Több rekesz lett, rengeteget vittem a szomszédoknak, szárszói barátoknak szerteszét befőzni, itt nyaraló pesti barátaimnak eszegetni, sőt ketten befőztek nyaralók közül is 🙂 Szóval ez a fantasztikus fa eltartotta a környéket és barátokat, a lehullókból pedig két családnak is gyűjtöm a cefrére valót..tegnap barack dealer is voltam, rekeszekkel, vödrökkel rohangáltam a barátaimhoz és még így is több rekesz maradt itthon. Vele ugye várni nagyon nem lehet, több barack szabadesés közben lekvárrá vált, gyorsan teszi a dolgát.

Mikor azt hittem, vége, Laci a biztonság kedvéért megrázta a fát..

Amikor érik (június végétől augusztus elejéig, pár hét alatt leérik), akkor el kell dobni mindent és futás befőzni, feldolgozni, mert gyorsan tönkremegy. A sárgabarack akkor nagy kincs, ha alkalmazkodunk hozzá. Muszáj. Egyik nap még úgy néz ki, nem érett a fán, aztán másnap félig lekvárként is képes lehullani azt kurjongatva, hogy “dehogydehogy”! Nekem kell alkalmazkodnom ehhez a tempóhoz. És mivel csodálom szépségét, gazdag ízét, óriási vitamintartalmát nincs kérdésem több.

Olvasom, mennyi vitamint tartalmaz és mennyi vizet. Milyen szuper karcsú és hosszú életű leszek tőle. Muhaha, sajnos nem a hunza törzs tagja vagyok, nincsenek illúzióim 🙂

Dr. Robert McCarrison sebész publikálta észrevételeit 1922-ben, hogy a hunza törzs orvos nélkül él el 100 év körüli átlagéletkort, a nők évtizedekkel fiatalabbnak tűnnek. Szárított barackot és a magját használják fel, mivel hatalmas kajszi ültetvényeik vannak. A sárgabaracknak hatékony rákmegelőző hatása van, béta-karotint, rostokat és vizet (85 %-a)  is tartalmaz. Ez segíti az anyagcserét és méregtelenít is. Tele van C és A vitaminnal is. Erősíti az immunrendszerünk és a bőrre (arc, dekoltázs) pakolásként is fantasztikus eredményeket mutat. Hát most úgy ülök a laptopom előtt, hogy bekentem az arcom, dekoltázsom péppé érett kajszival..Utána járok -e, mi igaz mindebből, kíváncsi vagyok 🙂 Azt már látom, ezt nem ülve kell végig vinni, mert lecsúszik kissé az arcon, de aztán gyorsan be is szívódik jó része. Nyilván félbolondnak kell lenni az ilyen kattant dolgokhoz, de maradnék kongruens személyiség, kenem hát, ahogy jól esik. Talán ez a legjobb benne.

after:

Sárgabarack olajat még be fogom szerezni és kipróbálom azt is. Illetve aszalni is fogok majd a napon barackot télire.

Lekvárt és csatnit és főztem belőle, illetve lefagyasztottam barackot, az majd szuper turmix alapanyag lesz ősszel, télen. Mennyei túrós barackos sütemény is készült, végül naponta, mert sokasodtak a baráti együttlétek, pont, mint a kajszi termésem.

Ritkán eszek gyümölcslevest, szinte soha, mondjuk. De  most nekifutottam,  mivel kíváncsi vagyok,szeretem kipróbálni a dolgokat és itt volt a temérdek barak.  Nekiláttam. Egy jókora fazékba szeleteltem megmosott, megtisztított, magozott kajszibarackot és pár szem őszit. Főzés közben levet engedett, de még vizet és tejszínt is adtam hozzá. Vanília belsejét kikapartam, eritrittel édesítettem. Vanília pudingport is tettem hozzá és egy csipetnyi fahéjat. Kevergettem a tűzön aztán botmixerrel pépesítettem. Tejszínhabot fújtam a tetejére (habgaluskát is készítettem, de botrányosan sikerült, aki profi habgaluskában, nosza!). Menta leveleket is szedtem a habokra. Hát, máskor is csinálok majd. Fantasztikus volt! Főleg, mikor kihűlt és összeértek az ízei. Komolyan szuper finom, zamatos, hűs.

Aztán a barackeső egyre sűrűbben esett, jött a lekvárcunami, több fordulós, több féle lekvárt főztem be, hogy elszórakoztassam magam közben, mert ez egy elég nagy meló. Gondoltam is drága Bacher Ivánra, aki jól leírta, hogy ahogy telik az idő, öregszik, egyre kevesebb fűszert használ. Az elején az ember még törekszik, hogy nagyon különleges legyen, tele izgalommal, minél több ízt egymásra eresztve. Aztán lenyugszik és az ízlése is. Egyre inkább az egyszerűségre törekszik, végül megtanulja az ízeket élvezni pont úgy, ahogy vannak, nem túlkombinálva. Ezt az ívet húztam a lekvárfőzésnél. Először élveztem a színeket, illatokat, tettem bele fahéjat, szegfűszeget, őszibarackot, narancsot is kipróbáltam, aztán csak vanília volt a táncrenden, kis lime. Végül a”sima”sárgabaracklekvár. A klasszikus,minden cicó nélküli. (nem héjaztam le soha, rengeteg hasznos anyag van abban és alternatív édesítést használok mindig az inzulinrezisztenciám miatt). Nem teszek bele tartósítószert, csak dzsemfixet. Hogy ne kelljen sokáig rotyogtatnom, ne főjön el annyi hasznos anyag. Rápörgök a botmixerrel és csókolom, megvagyunk.

Steril üvegekbe töltöm, fejre fordítom és dunyha alatt biztosítom nekik 1-2 napon át a lassú kihűlést. Megcímkézem aztán őket és spuri a kamrába.

Készült  sárgabarack lekvár vaníliával és ribizlivel hasonló módszerrel. A ribizlivel akkor szórtam meg, mikor átturmixoltam a kajszit, az maradt egészben, kis piros pompomként tele az üveg vele. Szép termést hozott a ribizlim is, na imádom őt is.

Aztán főztem fahéjas, vaníliás, őszi-kajszi lekvárt is. Ebbe nektarin is került.

Ezzel elszöszöltem jó ideig, majd láttam, hogy a barack csak esik tovább. Gyönyörű, érett, épp egy kis nyomódást kap, vagy szétreped, de gyorsan szedem őket össze, kivágom belőle, amit ki kell. Előtte éjszaka már törtem a fejem, mi legyen a kincsekkel. A fülemen jön a lekvár már. Gyorsan kell cselekedni majd reggel. Kerestem, kutattam és beleszaladtam a chutney-be, magyarul csatniba. Hogy ez nem jutott hamarabb az eszembe! Felvillanyozott, mert Márti barátnőm cékla csatnija bearanyozott egy baráti kacsaebédet és ott félretettem a 40 éves beidegződésem, háklimat, hogy hús mellé gyümölcsöt én nem eszek, az béna. Hát nem az, baromi jó! Előre hát egy izmos chutney-val!

Több recepten átrágtam magam, végül ezt ollóztam össze belőlük, ez is ízlés dolga, lehet mindenkinek úgy, ahogy tetszik. Kacsazsíron megpirítottam jó 3 fej lila hagymát, beleszórtam a fűszereket ( fahájat, gyömbért, kurkumát, őrölt szegfűszeget,  chillit, pici sót, és édesítettem ). Ment bele a kajszi roskadásig  és zselésítő anyag is (lehet pektin, itt dzsemfix volt)

Löttyintettem bele finom szárszói pálinkát (törköly volt kéznél) és került bele citrusként narancs héj és a facsart leve. végül balzsamecet és hagytam rotyorászni.

Turmix és ment az üvegekbe. Pár napja csináltam, de már majd felét elajándékoztam…Ma nekiálltam a harmadik csatni főzésnek.. Másodjára befutott Kati, egy kedves szomszéd, vittük a resztlit a cefrébe, igen gyakran megkóstoljuk egymás pálinkáját és mire visszakeveredtem a konyhába egy teljesen más chutneyt készítettem… Ebből kimaradt a narancs és a pálinka. Került viszont pár karika citrom és vanília az eredeti fűszerek mellé. A kacsazsír selymessé teszi és bátorítást ad neki. Jó játék a sós-édes kombináció. Figyeljünk az arányokra, gyakran kóstoljuk! Én csípősen szeretem. A pálinka mennyei zamatot ad és szuper kísérője az ízeknek. Sültekhez parádés. Saját tapasztalat, hogy ne mi kortyoljuk a pálinkát főzés közben, bármilyen jó barát is érkezik, mert a főzés közben elfelejtődik pár alkatrész..De ez se feltétlen tragédia 🙂

És vigyázzunk az üvegekbe kanalazással, mert ami félrefröccsen tök forró és megégetheti a kezünket. khm… Drága Jutka barátnőm egyszer a botmixerbe nyúlt, az se volt jó móka..

Sok szép barackot csak simán kettévágtam, kivágtam, ha volt betegesebb része. Megmostam, lecsöpögtettem kéztörlőn, hogy a víz kristályai nem tegyék tönkre a barack szerkezetét fagyás közben. Majd tálcára raktam, gyorsan a fagyra. Ha megdermedt, zacskóba zártam őket. Ősszel-télen turmixokba kiváló lesz, akár hús mellé kis rozmaringgal sütve vagy süteménybe sütve.

Sütöttem barackos túrós sütit is több tepsivel (és ma is fogok egy újabbat). Gergőnek és Marinak is megígértem a receptet, de hátha más is örül neki. Ehhez felverek 4 tojást, hozzáadok fél kg túrót, egy kis doboz tejszínt, pár evőkanál tejfölt, pár pici darabka finom vajat édesítőt, ki mit szeret. Kikaparom egy fél vanília belsejéből a magokat, reszelek bele narancshéjat. Majd hozzáadok 3/4 bögre sütőporral (1 csmg) elkevert lisztet és átkeverem. Kivajazott tepsibe öntöm és beleteszem a barack hajókat a túrótengerbe. Aztán irány a sütő. Úgy alakult, hogy az utóbbi időben ezt naponta megsütöttem és mindig örömet okozott a családomnak, barátaimnak és persze nekem is.

Megint egy szuperhős a kertből. Tele van vitaminnal (A, B17, C vitamint, ként, foszfort, káliumot, béta karotint), a csontok és szövetek újjáépülését segíti, növeli a sejteink energiáját, élettartamát. fokozza a vérképzést, mérsékli az asztmás panaszokat. vízhajtó, méregtelenítő, segít a fertőzések leküzdésében. A vízhajtás még nem tűnt fel, de energikusabb vagyok, és a véremet is nagyon képezi, azt érzem, vagy csak szerelmes vagyok Laciba még mindig 🙂 A bőrömnek jó, ez egyértelmű és jó színem is lett vele a béta karotintól és a balatoni napocskától. Meg szeretem, hát ez a legjobb!

A sárgabarack a rózsafélék családjába tartozik, a mandulához hasonló, csak vastagabb húsú csonthéjas. Emiatt is gondoltam, hogy mandulát is veszek a sütibe, de még nem ehettem annyi barackot, hogy a sejtjeim regenerálódjanak, mert elfelejtettem megvenni 🙂 de ti próbáljátok ki azzal is. Diót is szoktam beleszórni.

Hát vége lett a barackozásomnak, már csak 1 rekesz van, ezt eleszegetjük. Mindent befőztem, feldolgoztam. De ami igazán boldoggá tesz, hogy rengeteg barátomnak tudtam vinni, megosztani sok mindenkivel ezt a fantasztikus barackot a szeretteimmel. Jókat beszélgettem velük, öröm volt adni.

Tegnap este megfogadtam kifingva a barátaimnak, hogy nem mostanában gyújtok alá a lefvárfőző üstömnek. Ma reggel megint ott találtam magam, sajnáltam a maradék barackot elpuhulni, befőztem egy igazi utolsót. Őt naranccsal és fahéjjal tettem el. Méltó zárása volt ennek az izgalmas kalandnak. Az idő is követte az eseményeket és az “északi fényekkel” zártam a murit.

Breaking news: ma reggel újabb hullámot vetett a barackom, Réka visszahozta az edényt, benne finom palacsinta a friss lekvárjával. Mennyei klasszikus!