Indítsunk is egy coming outtal! Elég béna volt az idei paradicsom termésem, azaz későn érők. A paprika is olyan kis halovány. Én kezdtem később a magvetést (én vétkem, én vétkem 🙂 ), olyan sokáig volt esős, borús idő tél végén, hogy vártam a napot, ne nyurguljanak majd fel a kis palánták. Aztán persze kicsit később is kerültek ki. Persze érnek, csak később és olyan lajhár módon. Láttam más paradicsomos, kertész csoportban is, hogy ez az idő miatt máshol is előfordult, de nyilván volt aki ebben most ügyesebb, sikeresebb volt. Pláne volt fóliasátra, amivel ki lehet húzni a dolgok méregfogát, az időben indul és ügyeskedik. Később virágzott cukkini, paradicsom, sok minden, aki nem fóliában kelt. A san marzanóm most kezd beérni, ami a fő paradicsomom..szóval lesz egy újabb lecsóproject, eltevés nemsokára is velük.
De nincs ezzel baj, nekem ez most ilyen, nyekenyóka, de azért ellátja a családot, finom is, hát volt már bővebb szüret, na bumm. Majd novemberben.. 🙂 Addig gyönyörködöm a rózsákban 🙂 (egyébként meg a sok a szőlő, körte, szilva,bazsalikom, rozmaring, menta, citromfű stb. nem hagy bámészkodni, fel kell dolgozni őket, ráadásul sok céklát is kaptam, abból chutney lesz)
Hát ilyen ez. Hol az egyik sereg-forog, hol a másik. Egyébként szépek a parik, növekednek, emberkednek csak későn érő típusok. Nem ők tehetnek róla, én vetettem későn, vártam a napot. Ez van. 🙂
Kaptak rendszeresen tejes permetet, csalántrágyalevet, élesztős-cukros öntözést, komposztot. Ahova nagyobb (jóval) kupac komposzt került, ők lettek az izomsrácok. Jövőre ezeket a tapasztalatokat összegzem és emelem a tétet. A termesztésről sokat írtam már itt, most csak az eltevésre, azon belül a lecsóra koncentrálok.
Szóval ilyen esetben se siránkozzunk, nem jók az izzadtságszagú dolgok sem. Fogtam a bringám és legurultam le a szárszói termelői piacra. Ott is csak egy helyen volt minden, de az pont jó volt. Mit jó volt? Állati király! Utólag tesztelve a lecsót, parádés alapanyagok.
Mert a helyi, termelői zöldségnél, gyümölcsnél, termékeknél nincs jobb. Ahogy olvasom a denveri lecsófőzés nehézségeit azért kiegészíthetem azzal is, hogy a mi klímánkon, körülményeink közt termett zöldség, gyümölcs páratlan. A kivándorlók egyik legintenzívebb és kínzó hiánya az itthoni zöldség, gyümölcs. Engem is ez tart vissza többek közt, a csodálatos fekvés, mikroklíma.
https://hellomagyarok.hu/gasztro/hogyan-fozzunk-1610-meterrel-a-tengerszint-felett-egy-jo-lecsot
A sors fintora, hogy pont ma volt (szombaton) a XI. Szárszói Lecsófesztivál is, mikor terveztem a nagy befőző projectemet. Tavaly indultunk mi is a barátainkkal, és olyan jól sikerült megünnepelni az örömteli együttlétet, hajnali 4-ig kamaszkori rockélményeket énekelve, léggitározva Pistával a kis kerti házban,hogy túltoltam a biciklit és másnaptól nem dohányzom. Ma egy éve pont. Ott mi cigány lecsót főztünk a barátokkal, szerintem állati finom!
Ráadásul sok barátunk ott volt, Laci szuper zenéket rakott össze (azóta már ő se cigizik), úszkáltunk a szilvapálinkában és a jó borban, szóval mire Roboz Kata barátom odaért meglátogatni, a két copfomból az egyik elgurult (szétesett, lecsúszott 🙂 )
Vargánya gomba és sok csirkecomb is főtt vele és bodagot is sütöttem több szakajtóval. Szuper volt. A végeredményről és a bodagokról nincs fotó, sajnos, mert akkorra már a technikai felkészültség foghíjjas volt és asztrális pályán keringtünk..mi lettünk a Paprikavulkánok a zsűri szerint 🙂
Szárszóba kb. akkor szerettem bele, mikor egyszer a lecsófesztiválra ( szuper és laza fieszta a tó partján) idekeveredtünk régebben és elámultam a sokféleségen: a káposztás és babos lecsókon, a rengeteg alternatíván, laza életélvezeten. Meg persze a gazdag flórán és faunán is. Aztán az emberek cukisága is rabul ejtett. De ez egy másik sztori.
Idén a Lecsófaló csapat nyerte a versenyt, azaz Horváth Szabolcs és segítője, társa Horváthné Kövecses Bea. Kedves ismerősök, Léna kutyusuk révén ismerkedtünk össze, de kínáltak már vízzel, kávéval egy hosszabb futásom után hazafelé hozzájuk betérve lerozzanva. Nagyon édesek és Szabolcs kedvessége mellett nagyon profi és pontos szakács. Nagyon büszke vagyok rájuk, megérdemelték!
Persze nagyon szerények, mint általában a nagyok. Azt mondja Szabolcs, hogy a recept nagyon egyszerű, az alábbiak kellenek bele: kolozsvári szalonna, hagyma, paprika, paradicsom, paradicsompüré, só,bors. Megfőzni (vigyázva, hogy a paprika roppanós maradjon), és kész. Meg persze szerényen azt is hozzáteszi, sikerült egy jó arányt eltalálnia. Hát igen, ez a lényeg. Szinte mindenben.. Ancsel Éva is írt anno róla, fiatalkoromban faltam a sorait, mint mond a mérték jelenlétéről vagy hiányáról. Aztán mégis Vacskamati maradtam. Nyilván a győztes lecsó Szabolcsnak köszönhető leginkább, aki profi és érzéke van hozzá és feleségének, aki csodálatos segítő. Gratulálok!
Én marha egyszerűen készítem a lecsót. Ez az eltevős lecsó. Amikor eszem, tojást is ütök rá, sokszor tököt vagy cukkinit, esetleg gombát, kolbászt stb. is rakok mellé és tejfölt a tálaláskor. Most eltevéshez 5 kg paprika és 3 kg pari ment 3 kg hagymával, szalonna darabokkal (pár). Olaj, só, bors. Nem főzöm nagyon szét. Forrón tiszta üvegbe kanalazom, 1-2 evőkanál olajat teszek a tetejére, és lefordítva teszem. Én másnap reggelig. A lényeg az alapanyag minőségén és a készítés körülményének, eszközeinek maximálás tisztaságán múlik szerintem. Persze egy jó recept és jó érzék csodákra képes, de a lényeg az első kettő eltevés esetén.
De ezek is nagyon jó receptek, lecsóvariációk még:
És a nagy kedvencem a ratatouille. ez egy fantasztikus recept, a héten megcsinálom. Mert lecsóból sosem elég:
Legközelebb a fahéjas-vaníliás szőlőzselé jön haladva a feldolgozás útján.. Azt hiszem, brutál lesz a neve…
“Aki szeret egy embert, az megeszi a főztjét akkor is, ha odakozmált. S ez teljesen racionális, hiszen úgy gondolja, hogy a másik ember lelke fontosabb az ő gyomránál. Különben is, a lélek a legfontosabb testrész.” (Ancsel Éva)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: