A kora tavaszi munkák legizgalmasabbika a palántázás (nekem a trágyázás/komposzt széthordása is, de az leginkább az örömről szól, hogy visszaadhatom a földnek, amit elvesznek a növényeim tőle).
Szóval a mi párkapcsolatunkban ez egy nehéz időszak, tele lesz az egész lakás minden ablakpárkánya, sőt az előtte lévő asztalok is palántákkal. Kis nyavalyás földkupacokkal, kalimpáló kis palántabébik nehezítik meg Laci férfias és temperamentumos mozgását, katasztrófa lesz egy ablaknyitás, sima közlekedés. Megértem a dolgot és mindig lélegzetvisszafojtva várom a májust, hogy megússzam addig a csetepatét, lapítok, sunyítok és én szellőztetek…Mert májusban, vagy az utóbbi két évben már korábban Szent György napja előtt (április 24.) kipakolom a minidzsungelemet. Mindig túlzásokba esem, és mindig megfogadom, hogy minek, a virágok nem jönnek mindig megbízhatóan elő a szabad földi vetéssel, maradok a kész palánták beszerzésénél. Hát a frászt, most már a virágokat is itthon palántázom a paradicsomok, zöldségek mellett. Meg a gyógynövényeket. Most mutatom az első eresztést, mert még rengeteg mag elszórásra vár:
Aztán vár még rám egy klasszikus piros, kerek paradicsom is, de még várok az elvetésével. Mert a magaságyásom és a többi ágyásom is időzített bomba, mindig előbukkan egy ökörszív, pár tő csokiparadicsom és a klasszikusok is. Bízom benne, hogy a rózsaszín beefszeak paradicsomban is reménykedem, előbújnak újra. Jönnek többen, ott maradtak a magok, előköszönnek tavasszal ők is és nagyon életképesek, ügyesek, okosak, szépek. Minden évben mmegfogadom, hogy nem tolom tovább a paradicsom őrületet. De tavaly szembeálltam magammal és azt mondtam: dehogynem. Függő vagyok, imádom a paradicsomokat. Olyan függés, mint a rózsagyűjtés, hát azt se úsztam meg, hiába hittem az ellenkezőjét, hogy normális vagyok. Hát nem.
A paradicsom palántákat olyannyira szeretem, hogy egyszer paradicsom palánta illatú szappant is rendeltem, csak, hogy érezzem újra. Kedvenceim a közepes sárgák, de a rószaszín beefsteak paradicsom is isteni. A nagy narancs paradicsom is imádnivaló és a zöld csíkosok erős zamatát is szeretem. Az alap a san marzano. Az tabu. Ő az origo, a paradicsomok királynője.
A zöldségeket most a gyógynövény palánták váltották, amit szabad földbe nem tudok venni, veszem. pl. a padlizsánt. Itthon kell a hely. Persze a kerti ciprusnak nem tudtam ellenállni, ennyit erről.
Édes lesz nagyon. Kis vadóc.
Aztán a muskotályzsálya is nagyon jó arányban kelt ki, éke lesz a kertemnek:
Mindig jó, megbízható földbe vetem a magokat, az az alfája és az omegája az egésznek. Legyen tiszta, ne legyen kórokozó benne. Akinek ilyen nincs, sütni is szokta a sütőben, azaz hőkezeli a földjét, hogy steril legyen.
Elvetem, meglocsolom a hígított trágyalevemmel (a teafüveimet, amiből rengeteget fogyasztok és itthon komposztálom, trágyalevet készítek belőle). Más is locsolja kamillateával, hogy megelőzze a palántadőlést, támogassa erősen a babákat. (kis stampedliből csorgatom vagy permetezőből fújom óvatosan)
Szóval én ezzel locsolgatom őket (na, ezt már tényleg csak akkor teszem, ha nincsenek itthon a fiúk, mert nagyon büdi). Aztán folpackal borítom be, míg elő nem bújnak és melegen tartom. amikor kopog a fólia tetején a palánta, lekapom a fóliát és mehet az ablakba, a fénybe (ha van). Ha több levélke is megjelenik és emberkedik a kis palántám, akkor jön a pikírozás/egyelés, azaz önálló kis edénybe ültetem át őket, hogy szabadon erősödjenek, ne kelljen versengeni. A paradicsomokat végül úgy rakom ki a kertben április vége felé, hogy jó mélyre ültetem, alsó leveleket lecsípem, hogy erőteljes gyökeresedés induljon.
Mivel későn lett megfelelő napos óra idén, később kezdtem el a hacacárét. Már nem érdekel semmi, nem sürgetem a dolgot-csak, hogy biztonságosan növögessenek. Legyen akkor később. De az álmom egy saját palántázó szoba, üvegház, ahol kedvemre földezhetek, trágyalevezhetek, mindenki elfér és beragyogja a nap…
A fóliát ki tudom váltani, ha olyan edénybe ültetem, aminek áttetsző teteje is van:
A profiknak melegítő lámpáik vannak, vagy fóliatáblával tükrözik vissza a fényt. Én kimaxoltam itthon a lehetőségeimet, amit még elbír a családi béke (meg egy kicsit tovább is nyújtozom persze mindig..vékony jégen táncolok 🙂 ). Nekem ez így pont elég, működik. Nem szeretem az izzadtságszagú dolgokat, lazán, kócosan boldogabban működöm. De mindenki tegye úgy, ahogy szeretné.
Ma még Szárszón elszórom őket:
Őket meg itthon is elvetem a balkonládába, cserepekbe a teraszon, legyen itthon is, ne csak Szárszón:
Ők pedig április-májusban jönnek sorra vagy itthoni palántázással (akkor üresedés lesz, mert a paradicsomok stb. mennek ki szabadföldbe a jó időben), vagy szabadföldi vetéssel.
Jönnek még gyógynövénymagok Los Angelesből, hála Verának és szépen alakul végre a gyógynövénykertem, tervem, álmom. Végezetül mutatom, hol tart édes krumpli úr is. Helyettem most ő integet nektek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: