Sok minden történt velem, nehogy azt higgyétek, hogy ha tél, akkor jön a pihenés, nincs munka a kertben, lehet fütyörészni és lábat lógicálni.
Elindult a másik blogom, ami ebből virágzott ki, a Füves Kata.
https://fuveskata.cafeblog.hu/
Nagy szerelem mindkettő,boldogság minden perce. Sok munkát ad most leginkább a füvesség, a tanulás és mindjárt itt a január, kezdődik a palántázás, átnézés és utána pedig a munkacunami.
Mindig is sok gyereket akartam, csak egy sikerült, de az élet visszahozza a vágyaimat más formában, megajándékoz két szép területtel, a kertészettel és a gyógynövények csodálatos világával. Hiába, a természet bölcs és termékenyen adakozó, csak figyelni kell rá és érteni. Szóval nagy szeretettel babusgatom mindkettőt.
Most ideje a szobanövényekkel foglalkozni. Behordtam kintről sok mindent és a lakás száraz levegője, megváltozott fényviszonyok nagyon kiakasztják a kis növényeinket, muszáj alkalmazkodni hozzá. Többen kerestek privát ijedten, mitől száradt a növény levelének csúcsa, szegélye. Remélem, belefogtak ők is intenzív párásításba, ahogy én tettem, mikor rámkiabált hasonló módon egy egzotikus kis kamasz pálmám. Nyomban nekilódultam a permetezésének, sőt, lombtrágyát is kapott. Az elhasznált teafüveim, csipkebogyóm, galagonyámat megkapják a növények Vagy zöldtrágyaként, de leggyakrabban az öntöző vízben áznak vöröshagyma-, és fokhagyma külső leveleinek társaságában
Imádják. Az én drága kis egzotikus növényem is rakéta fejlődést produkál tőle és naponta permetezem a leveleit, előfordul, hogy naponta többször is (nem elég heti egyszer!). Persze nem mindig a lombtrágyával, sima állott vízzel is. A lombtrágyám kincs, de éktelen büdös. Igaz, gyorsan elillan az illata (a fiúk szerint nem), de ha nem akartok családon belüli erőszakot, akkor tegyétek, mikor “tiszta a levegő” és nem zavar senkit.
Én a benti növények nagy részét, főleg az óriásokat cipelem magammal nyáron a tóhoz. Leginkább azokat, akiknek heti egy öntözés kevés (főleg nyáron). Nagyon nem is növelem a létszámukat, csak amiknek meg tudom oldani a benapozottságot otthon, és tudok róla gondoskodni. Teltház van. Persze mindig megtalál valaki egy yuccával, kaktusszal, orchideával, hogy mentsem meg, mert félti, ne pusztuljon el nála. Persze, hogy mentem. De tudatosan nem növelem a látszámukat már, mert a kora tavaszi palántázás is sok helyet igényel a napos ablaknál, nyáron is kevesebbet kell így utaztatni 🙂
Amik vannak viszont nagyon régi családtagok. A ficus benjaminát még 25 éve vettem a Blahán az aluljáróban valakitől 500 Ft-ért. Fiatal voltam, persze, hogy ficussal jöttem ki a metróból a hónom alatt. Sok mindenen átmentünk ezalatt, sokszor kellett újraélesztenem, de nagyon kötődünk egymáshoz, köszöni nagyon jól van. Leválasztottam Dórinak egy szép ágat, langyos vízben áztattam egy ideig a lesokkolt nedvkeringését és mikor elhitte nekem a kis fikusz, hogy nem lesz baj beültettem egy előfejtrágyázott földbe, zacskót tettem rá, hogy egy párás búrában tudjon gyökeresedni. A búrát pár hét múlva, ha megjelennek a friss hajtások majd leveszem.
Mint a hibiszkuszom is, akit Baltazárnak hívok. Édesen alkalmazkodnak hozzám, a hangulataimhoz, költözéseimhez, adott életkori figyelmemhez illetve annak hiányához. Vacskamati virágai. A kedvemért túléltek velem évtizedeket. Hűséges vagyok nagyon én is hozzájuk. Szárszón persze ők is kivirulnak, megnő a levelelük, ontják a virágokat. Most illegnek, billegnek, mosolyognak, elbóbiskolnak.
Van egy édes növényem, egy régi kedves osztályomtól kaptam, nagy kincs ő is. A gyerekek már 25-26 évesek, akkor 4. osztályosok voltak. Most fogunk majd tavasszal újra találkozni, már nagyon várom (mucikáim, ez az!!).
Imádom mind.
Barátnőm, Dóri idén iskolaigazgató lett. Nagyon büszke vagyok rá. Meglátogattam az irodájában ami nagyon kopár, elhagyatott volt a növények tekintetében. Pár száraz növény nézett üveges szemekkel rám a szekrény tetején és sokkolt a látványukkal. Megígértem, hogy élettel töltöm fel neki. Ráadásul magam is tanító, gyógypedagógus voltam, a mai napig maradtak az alkotóköreim, így fontos szempont volt, ha bejönnek hozzá a gyerekek, izgalmas, változatos növényi formákat lássanak. És persze Dórinak is jobb lesz az izgalmas növények közt, pici , buja káoszban jobban jön a kreativitás, szárnyal a gondolat és az életöröm, tisztul a levegő és a lélek.
Körülnéztem itthon, szinte mindenki kiabált, szaporítsak belőle, sokat nőtt, tele baba hajtással, adná. Legyen hát.
A botkaktuszom és a hármas boszorkány kaktusznak csorgó tejnedve van, ami nagyon allergén, ezért óvatosan konyharuhába csavartam metszés után. Járjatok el ti is így, ne kerüljön bőrre, sehova! Kesztyűben, konyharuhában. A botkaktuszt egy tetőtéri munkában metszettem, egy irodaház felső részén egy benapozott üveges büfében. Óriási csodálatos fa volt, gyorsan megnőtt a hajtvány is. Csodálatos hálózat és már két helyre szaporítottam belőle is 1 év alatt. Nagy növényre lehet majd számítani, varázslatos!
Óvatosan lemetszettem egy ágát, felszárítva a lecsorgó tejnedvet, sebkezelve azt.
A levágott ágacskának 2-3 hetet kell adni, hogy szabad levegőn, papírt levéve és békén hagyva a sebe begyógyuljon. Egészen elképesztő a dolog, hogy utána lehet csak ültetni. Emberek között is van, aki akkor boldog, ha nem macerálják. Sok növény így van ezzel. A hibiszkusz persze az ellenkezője, hisztéria van, ha kicsit szomjas és drámai jelenetek. De hát őt meg ezért (is) szeretem.
Lemetszettem egy kis vizibigyót is, őt csak vízbe állítottam a kimentett árvacsalánok mellé. Nagyon szereti a vizet, meggyökeresedik majd és nagyon dinamikusan növekszik ő is!
Nekifutottam kesztyűben szigorúan a háromélű kutyatejemnek, amit szintén az őskorban, egy régi tanítványom anyukájától kaptam, aki persze a barátom lett és később a sulinkba is jött tanítani (Iza anyukája, Deák Zsuzsa), ennek kb. 14-15 éve. Most így néz ki a kutyafejem:
Pár ágacskát kicsit pihentettem, majd dugványoztam jó palántázó földbe (én ilyenkor azt használom, ráadásul az maradt 🙂 ). Kis fahéjnak örül a föld, tisztítja, a gyökereket növekedésre sarkallja.
Szétszedek még friss bromélia hajtásokat, aloét és szobaliliomot. A szeletelő tömegmészáros képsorokat nem teszem már ide, sok lenne a jóból,de mutatom a sok új, leválasztásért kiabáló hajtásokat:
Ismételjük hát, így télen, a száraz levegőjű lakásban nehezen tudják kipihenni a növényeink a nyári növekedést, emberkedést. Muszáj gondoskodnunk a párásításukról, adhatunk házi trágyaleves levélpermetet (a szomjasabb fajtáknak, pálmáknak, hibiszkusznak, orchideáknak stb. akár naponta többször is), fejtrágyát gazdag vízzel.
A leveleket áttörölhetjük, portalaníthatjuk például kis sörös vattával, azért is nagyon hálásak szoktak lenni. A növények földjét fellazíthatjuk, felfrissíthetjük, ha nagyobb lett ültessük át, a sok bébi hajtást válasszuk le, ültessük el, vagy dugványt is készíthetünk és ezzel is kedveskedhetünk karácsonyra, hanukára vagy csak úgy, mert örömet akarunk szerezni a szeretteinknek.
Később majd frissítem a blogot, mikor bekerülnek a begyökeresedett, szép növénykék a cserepeikbe, új helyükre, Dóri irodájába a suliban. Mindegyikhez lesz egy kis táblácska, mit és hogy szeret, és indulhat a közös virágzó és örömet adó élet kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: