Aranylik az ősz, a vénasszonyok nyara. Beérett a sok kerti kincs. Jó része el is kopott már, elfogyott. Folyamatos a földolgozás, eszegetés, elajándékozás. Legutóbb a szilvalekvár volt terítéken. Ma az ajvár, lecsó és pesto.
Történt, hogy Viki barátnőmmel átbeszélgetve egy délelőttöt megosztotta ajvár receptjét velem. Szöget ütött a fejemben. Majd hétvégén Szárszóra érve láttam, hogy drága István szomszédom egy nagy zacskó kápiát tett be hozzám (meg pálinkát is, de a történet most nem róla szól). Nem volt más hátra, a kör bezárult. Megérett a padlizsánom, paradicsomom is volt még, hagymát vettem hozzá és kezdődhet a móka.
A sütőbe pakoltam a kápiákat, a tepsibe gurítottam még pár gerezd fokhagymát héjastul. Mellé pakoltam a padlizsánokat is. Meleget adtam nekik és nyugalmat, míg barnára és illatosra nem sülögettek.
Hidegfürdőt kaptak a szauna után, így könnyebben lejött a paprika és padlizsán bőre is. a fokit csak kinyomtam a szerkóból. Aki túl meleg volt, nem bajlódtam, nem szeretem az erőszakot. Hagymát dinszteltem libazsíron és rájuk dobáltam kicsit a legénységet kis ágacska rozmaringom és pár paradicsomom társaságában rotyorászni. Ott aztán ledobta a textilt a maradék paprika is és kihalásztam.
Mikor összebarátkoztak az ízek, kaptak sót és borsot, nem húztam tovább a dolgot és szép fényesre-krémesre turmixoltam. Csírátlanított üvegekbe töltöttem és fejjel lefelé dunsztban álltak reggelig.
Másnap reggel frissen sült kenyérrel, tükörtojással meg is kóstoltuk, de azóta már többször is. A legjobb pirítóssal.
Lecsó is került a kamrába a sok paprikából, paradicsomból. De az a kötelező kör, alap, nem is bontogatom tovább, azt muszáj.
Leszedtem 4 tő magról nevelgetett óriáslevelű bazsalikomomat is, azaz az alsó szárukkal földben hagytam még pár levéllel, gondolva még az őszi friss levelekre. A nagyját hazahoztuk és Vince egyik kedvencét készítettem. Még sose csináltam saját bazsalikomból. ezután sose fogom másból. Hát ezzel is így jártam, mint a paradicsommal, rukkolával, almával, tökkel stb. A bazsalikom már messziről integet az illatával. A saját kerti óriáslevelű valami fantasztikus dolog. jövőre ebből sokkal többet fogom nevelgetni, mert függők lettünk.
A pesto a liguriai konyha egyik fontos összetevője és most már a miénk is.
Ez egyszerűbb, a leszedett leveleket egy óriási pohárba tettem (7 dl) és olivaolajat, fokhagymát, sót, napraforgó magot (fenyőmagot nem kaptam), parmezánt, reszeltem bele, majd ráküldtem a botmixert (a mozsaram eltört, de beszerzek és legközelebb úgy lesz, hogy maradjon a bazsalikom aromája még inkább velünk).
Friss krumplis csíkot főztem hozzá és megforgattam benne. Nem lehet elmondani a különbséget, milyen a házi, napon érlelt, boldog bazsalikomból a pesto.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: