A nagy nyári roham, hőség, turbó fokozatra kapcsolt nyílás, termés érlelés után volt egy nagy csend, lélegzetvétel. Most pedig elkél a segítség. Felesleges, termést takaró, esetleg (muhaha) gombás levelek lecsípése, egy egyszerű matek a paradicsomnál is, hogy segítsünk a nagy munkában, a termések beérésében, növekedésében. Felesleges Hurka Gyurkáktól, bozontoktól elköszönök, jussanak naphoz, levegőhöz a termések, fővázrendszer.
before (botrányos helyzetek alakultak itt ki, gyengébb idegzetűek takarják el a szemüket 🙂 ) :
after:
És persze MINDEN virágágyásomban előbújt egy-egy tő paradicsom. Fogalmam sincs, ki hívta őket a buliba, de ha már így alakult, maradtak. Meghálálták. Itt méginkább kell metszeni, ritkítani, ezek a képek a brutál sűrű ágyások mintaképei 🙂 olyan dél-olasz hangulat van, de mindjárt alakítok rajta, hogy a skandinávok is otthon érezzék itt magukat..max.nem
A virágoknál az elnyílt virág öregedési hormont termel, ami, ha nem metsszük vissza a virágot, visszacsorog és képes befékezni a növény fejlődését, gátolja azt. Sőt, a muskátliknál is mutatom majd, érdemes jócskán visszametszeni, ameddig csak lehet (sőt, annál is tovább-levendulánál figyelve a fás részre azért) , hogy ne csurogjon vissza semmi gátló hormon. A dáliákat, rózsákat, szellőrózsát stb. is folyamatosan frissíteni kell az elnyílt virágok után. Könnyebb lesz az életük és kedvük, erejük lesz újabbakat hozni.
Kálium oldattal és csalános trágyalével táplálom őket ilyenkor, paradicsomokat pláne, erőt kapnak a növekedéshez. Meghálálják a támogató gondoskodást.
Az epreket is rendbe teszem, új hajtásvégeket szétültetem.
Metszem a kis egreskémet, futó lila akác kis kacsait, hogy intenzívebb legyen a növekedés, a hortenziák elvirágzott részeit is a páros rügyig visszametszem, hogy erősödjön, hozzon több levelet levelet, dúsuljon a bokor. Kis idő alatt már látványos erősödést mutat. Sokszor a hajtáscsúcs lecsípése lendít egy nagyot a növény növekedésében. A páfránynál lecsíptem az elszáradt hajtásvégeket,
A magnóliámat átköltöztettem az előző helyéről, mert benőtte mindenki. Tudom, hogy nem jó mocorgatni, de nagyon akarta, én meg engedékeny vagyok, sőt. Vittem, kapott új savanyú földet, saját nagy területet (persze mellé is pattant egy jókora paradicsom 🙂 ). És az elkornyadozott levelektől megszabadítottam. Már azóta is nagy tempóban hajtanak ki a friss levélkék, nagy erőre kapott, hálás.
A bazsalikom virágait is rendszeresen lecsipkedem, mentáét is. Ne oda menjen az energia, hanem a levelekre, növekedésre.
A kert a legjobb tanítóm, mondtam már többször. De tényleg. Egyszerű, tiszta és egyértelmű a kommunikációja. A gyarló emberi természettel ellentétben kongruens tanár, önazonos. Nincs benne manír vagy maszatolás, cirádás, felesleges beszéd. Csak a lényeg. Az viszont egyértelműen, csupaszon, “minimalistán”, lényegre törve. De mindezt kedves humorral, a tévedés jogát fenntartva. És amikor rájövök a matekra, mit és hol rontottam és és már veszett fejsze nyele minden, akkor van olyan elegáns néha, jó humorú és elfogadó, hogy megajándékoz egy váratlan virággal, terméssel, erőteljes növekedéssel stb.
A metszés, ritkítás kerti matekja számomra az egyik legfontosabb üzenet, amit saját életemre is érdemes átvinni . Mert a kertem az első időszakokban átgondolatlan, túlpörgött részletekkel voltak tele, amik a növekedéskor már nem működtek, elvesztették igazi értéküket, egymást nyomták el. Most is előfordul, bár már jóval tudatosabban kezelem, de a régi virágok elszórt magjai , az elfelejtett hagymások, az óriásira növekedő árnyékliliomok garmadája mindig tömegnyomorhoz vezet, amit aztán a többiek sínylenek meg a naphoz kevesebbet jutva, túlnőve, elnyomva.
Mikor eljutok eddig mindig rájövök, ez mind miattam van. A hedonista Vacskamati énemből, aki gyakran esik túlzásokba és a átgondolatlanságba a kezdeti koncentrációból. Nehéz a ritkítás, de muszáj. Mindenki növekszik, terebélyesedik eleve: a varjúháj, krizatném, árnyliliom, kúpvirág, rozmaring, levendula, rózsák. Minden irányban. Rendezni kell a sorokat. Ha ezt megteszem nem pusztán áttekinthetőbb lesz, de utána látványos fejlődéssel hálálják meg a figyelmet, egyéni törődést. Lehet ritkítani a környezetünkben is persze, de az igazi metál, ha ezt magunkban tesszük meg. Látjuk a fától az erdőt. Szaladják István, a One Drop Zen meditációs közösségében mondta, hogy ha mindenki elkezdene meditálni, nem lenne ez a sok feszkó, háború, gyűlölet. Jó irányba mennének az energiák. És milyen igaza van. Számomra a legszebb metszés és ritkítás önmagamban, a meditáció és a csend. Az elengedés és a koncentráció. Persze nagyon nehéz az én zizi karakteremnek, de annál szebb út.
https://www.facebook.com/onedropzendo/
Az almafát is újrametszve felébresztem, a kis alvórügyek előbújnak, a vázágak fényhez jutnak, vagy esélyhez a vízágakkal való verseny helyett, a korona belül ritkul, a gyümölcsök színesebben, méretesebben illegnek aztán.
Pista bácsi a szomszéd sarkon ma reggel létrára pattant és nekiesett a kinti vackornak. Ő azért, mert már a vackor tűzelhalásos betegségben van és azért vágta le jócskán az ágakat, mert nem tud magasabbra mászni jócskán túl a 80-on. A körte majd be fog érni bent. 
Hazafelé pedig belebotlottam a metszés inverzébe, azaz valaki origami madarakat aggatott az utcára integető aranyesőmre 🙂
Megkérdeztem persze erről a profikat is. Tegye hozzá ehhez a témához mindenki a személyes véleményét, tudását, nagyon fontos. Hálás vagyok érte, hogy megtették, rendkívül nagy kincseket, okos tapasztalatokat osztanak meg velünk a folytatásban! Most elmetszem itt ezt a cikket, folyt. köv a második részben, ahol kinyílik az értelem. Addig szabad a tánc és a csók!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: