Erikáékkal a facebook-os „Vidéken újrakezdők” csoportban „találkoztam”. Inspiráló, okos gondolatai, tapasztalata, nyitottsága és jó szándéka nagyon szimpatikussá tette. Szeretném bemutatni őt és férjét, Szabolcsot nektek. Számomra is a természetes földművelés, a föld ökológiájának tiszteletben tartása és hasznos folyamatainak segítése a cél a kertemben. Gazdag publikációi vannak ezeknek, de Erikáék most a gyakorlati tapasztalataikba avatnak be minket, speciális talajviszonyaikra alkalmazva. Ez az igazi kincs.
Honnan indultatok, és merre telepedtetek?
V.Topor Erika: Mikor a férjemmel megismertük egymást, akkor mindketten Budapesten éltünk. Én ott is születtem. Szabolcs Vásárosnaményban született, az ország másik szegletében, de Budapestre költözött. Mindketten a szakmánkban dolgoztunk, vagyis ő agrármérnöki gyakorlatot szerzett már jóval megismerkedésünk előtt, és én is okleveles kertészmérnökként és közgazdászként helyezkedtem el.
Varga Szabolcs: Agrármérnökként elsősorban a gyümölcstermesztés érdekelt, azon belül is a szakmai metszés és a növényvédelem a fő szakterületem. Azóta már a homokon való alternatív gazdálkodási módszerekbe, és az ökologikus szemléletbe is beleástuk magunkat, hiszen Tabdiban és térségében az a klasszikus vakoló homok a talaj.
Milyen szempontok alapján alakítottátok ki a kertet? Melyek voltak azok a szempontok, amivel kalkulálnotok kellett a tervezéskor?
VTE: Ugye a homoktalajt már említettük, mint kardinális kérdést. A tanulmányainkban gyakorlatilag az ideális esetekről volt mindig szó. Nagyon ritkán találkoztunk olyan módszerrel, ami az ilyen nehezített pályán is működik. Elkezdtük tanulmányozni még Pesten a mélymulcsos technológiát és a permakultúrát, természetesen kicsiben. Nagyon jó eredményeink voltak a társasházi viszonylatban, viszont amikor leköltöztünk, akkor ezen kívül voltak még meglepetések.
A területen hosszú évek óta nem volt gazdálkodás már, tarackos, de mégis szinte futóhomokos volt a terület, hol ilyen, hol olyan. Humuszréteg semmi nem volt benne, nyáron tűzforróra felforrósodott, a vizet ugye nem tartotta benne semmi, felásni, szántani értelmetlen lett volna. Akkor úgy kapálás, gyomlálás nélkül elkezdtük az első 1000 négyzetméteren széthordani a 350 mázsa trágyát, majd letakartuk szalmával. Gyakorlatilag az első palánták is ebbe a trágyás rétegbe tudtak belekerülni. Már az első évben nagyon jó eredményeink lettek ezen a kis felületen.
VSZ: A humuszréteg visszaépítését tűztük ki célul, de kiderült, hogy a területen sok volt a pajor, fonalféreg is. Vegyszerekkel nem akartunk beleavatkozni, így más megoldást választottunk. Megfigyeltük, hogy egyes növényeket szinte imádnak a pajorok, vagy a fonalférgek. Például a feketeretkünk teljesen ehetetlen volt a fonalféreg miatt, viszont így a környező növények megmenekültek. Ugyanígy a burgonyával gyűjtöttünk pajort is. Már az első félszezonban sok javulás volt látható. Következő szezonra gyakorlatilag a fonalféreg már nem is jelentett problémát.
VTE: Alapvetően egy önfenntartó és ökologikus kertet akartunk kialakítani, ami sikerült is. Vegyszermentesen gazdálkodunk, lehetőség szerint nem avatkozunk bele a növények fejlődésébe. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ápolatlan a kert! A szalmatakarás miatt nem gyomosodunk, kicsit a tarackkal meggyűlik a bajunk, de idővel az is gyérülni fog. Viszont más gyomnövényünk szinte nincs, vagy nagyon elenyésző. A másik szempontunk az volt, hogy maximális termésmennyiséget tudjunk lehozni a területről, hiszen amikor maximum fél hektár áll rendelkezésedre, akkor abból kell tudni kihozni a legtöbbet. Mivel nem támogatjuk a műtrágyahasználatot se és a vegyszeres beavatkozást, így olyan fajtákat kellett összeválogatnunk, ami például nem igényli a folyamatos műtrágyázást. Így is van sajnos olyan kultúra, ami a homoki viszonyok miatt nehezen viselte a kezdeti tápanyaghiányos időszakot. Kezdetben a szarvasmarhatrágya volt csak tápanyag, mára már komoly mennyiségű komposztunk van, ami nagyban hozzájárul a megfelelő növénytápláláshoz.
Mi motivált Titeket abban, hogy ezt létrehozzátok?
VTE: Nem akartunk már Pesten élni. Ki akartunk szakadni a „sárgacsekk”-világból, nyugalomra, békére vágytunk. A szervezetünk is erősen megsínylette azt az életmódot, amit Budapesten éltünk. Két manager élete sosem nyugodt…és ez az egészségen is erősen meglátszik. Pedig nem voltak káros szenvedélyeink, nem jártunk állandóan szórakozni, bulizni, mégis a megélhetési lehetőségek másak voltak a fővárosban, mint itt vidéken. Most megtermelünk magunknak szinte mindent, és csak akkor megyünk vásárolni, ha valami olyat kell venni, amit mi magunk nem tudunk előállítani. De ez többnyire nem élelmiszer.
VSZ: A szakmánkból adódóan mindig is vonzott engem is a vidéki gazdálkodás. Az első közös pont kettőnk között pont az volt, hogy veszünk vidéken egy házacskát, gazdálkodunk, lesz egy önfenntartó gazdaságunk. Jelenleg ha nem is vagyunk önfenntartóak, de meg tudtuk valósítani ezt az álmot. Emellett az egészséges élelmiszerek előállítása is érdekel minket. Szeretünk alkotni, és ezért is öröm számunkra, hogy azzal foglalkozunk többnyire, amit igazán szeretünk. Nagy gondolkodási váltás volt a Pestről vidékre költözés.
Írnál pár ilyen példát, ami nagy gondolati váltást generált? Mit „hagytatok” a fővárosban és mire váltottátok vidéken? Fontos gondolat ez, érdemes picit kifejteni.
VTE: Gyakorlatilag Budapesten hagytunk mindent a szaktudásunkon kívül. A család és a barátok mindenképp ott maradtak és hiányoznak is. Ettől függetlenül egy kedves, befogadó faluba költöztünk, ahol már elkezdtük kialakítani a baráti kapcsolatokat, de azért a régi, iskolás barátok csak ott maradtak. A munkahelyi tapasztalatokat és szaktudást hoztuk le, de mivel más a „könyvek adta tudás”, és más a gyakorlat, ezért ennek csak egy részét tudtuk használni. Volt pár év mögöttünk már, amit a szakmában töltöttünk, csak más területen. Más dísznövényeket termeszteni, és más zöldséget, gyümölcsöt. Más dolog kívülről nézni egy ültetvényt, és más az, amikor a sajátod. Ez mindenképpen gondolkodásbeli váltás is, hiszen még ha szeretettel is nyúlsz hozzá más ültetvényéhez, és a legjobb tudásod szerint adsz ötleteket, szaktanácsot, amikor a sajátoddal kell tenned ugyanezt, napi szinten, akkor az teljesen más érzés is. A másik nagy változást az hozta, hogy a stabil munkahely és fix fizetés világából egy vállalkozói ingatag világba csöppentünk. Ahol minden függ mindentől, nincs munkaidőd, de mégis hajnalban kelsz és hajnalig dolgozol, ha úgy van. Arról nem is beszélve, hogy ha nem vagy rugalmas, akkor bizony éhen maradsz. Leleményesnek is kell lenni. Míg a fix munkahelyre sokan „pihenni járnak és facebookozni”, addig itt, ha ezzel töltenénk a napunkat, sehova nem jutnánk. Előre biztos nem. Itt a munka az szó szerint fizikai és szellemi munka egyszerre. Sokat kell ötletelni, minden nap van brainstorming, kell a logisztikai érzék, a kreativitás, a rugalmasság, és a pozitív életszemlélet, mert néha nagyon is rá vagy szorulva, hogy optimista legyél és ne a nehézségre fókuszálj.
Van-e valami általános szempont, ami alapján a növénytársítást vagy az ültetési térképeteket elkészítettétek?
VSZ: Az első évben volt ültetési térkép a fejünkbe, le is rajzoltuk és a legnagyobb tudományos elvek alapján kikalkuláltunk mindent, de aztán rájöttünk, hogy a gyakorlatban a növények nem olvasnak szakkönyveket. Ha nem is működött minden másként, de sok dolog máshogy viselkedett az év során. A következő évtől már a saját megfigyeléseinkre támaszkodva ültettünk mindent. Eleinte az egymást segítő növényekre támaszkodtunk betartva a hagyományos sor és tőtávokat. Mára már ez is teljesen átalakult bennünk, mert már csak azzal is, hogy saját fajtákat szelektáltunk, a növényeinket is jobban kiismertük, megismertük. Itt nem a tápanyagigényekre gondolok, vagy a termés formájára. Ez ennél egy sokkal magasabb szintű dolog, ami a növények (és az állatok) és közöttünk van.
Ez nagyon izgalmasan hangzik! Mesélnél arról egy kicsit, milyen saját fajtákat szelektáltatok? Mik voltak a saját megfigyelésitek és hogy módosította az ültetéseket?
VTE: Van már saját sütőtökünk, paprikánk, paradicsomunk is. De nevet nem adunk azért nekik, talán majd egyszer. Mivel nem kereskedni akarunk vele, nincs is jelentősége, hogy új fajtaként illessük őket, inkább csak kiszelektáltuk azokat, ami a mi talajunkhoz, klímánkhoz (mikro- és makroklíma) megfelelő és jó termést ad. A fajták viselkedése között rengeteg eltérés van, a megfigyeléseket hetekig lehetne mesélni, mert sokrétű a téma is. Az ültetések szempontjából sokszor a megadott térálláson variáltunk, de ide sorolhatjuk azt is, amikor a növénytársítás nem vált be, pedig az egymást segítő növények rendszere alapján terveztünk. Például volt törpe paradicsomfajtánk, ami közepesre nőtt, de volt olyan is, aminek a max. magassága csak 80 cm-nek kellett volna lenni, mi meg nem győztük kacsolni, futtatni, kikötözni és ontotta magáról a termést. Elkezdtük a paprikákat másképp metszeni, mint a szakmában szokás. Teljesen más (sokkal több) termésmennyiség lett tövenként azáltal, hogy kikísérleteztünk egy másfajta metszési módot. Ugyanígy a koktélparadicsomnál is.
VTE: Rengeteg olyan termesztési tesztet is csináltunk, ami alapján tájékozódni tudtunk. Például rájöttünk, hogy ugyan a széna ingyen van, de talajtakarásra nem jó, csak a szalma és a fűnyesedék. De azért a fűnyesedéknél tudni kell, hogy roppant fel tud forrósodni, így vastagon nem szabad takarni vele, illetve össze is tud „nemezesedni”, ami szintén probléma lesz. Teszteltünk biorezonanciás készítményeket, pusztán kíváncsiságból, és ami nagyon meglepő eredményeket is hozott. Fajtákat is szoktunk tesztelni, melyik hogy viselkedik a mi körülményeink között.
oregano
Milyen eredményt hozott a biorezonanciás készítmények tesztelése?
VSZ: Gyakorlatilag két kezelés után eltűnt a csigainváziónk, és azóta sem kellett csiga ellen permetezni.
Minden évben vetünk több különlegességet is, tavalyi évben a kiwano volt az egyik ilyen újdonságunk, de idénre is tartogatunk érdekességeket a vevőinknek (és magunknak).
selyemfű
Hogy működik hazai pályán a kiwano? ( aki nem ismeri, itt talál róla infót: http://filantropikum.com/vilag-legritkabb-egzotikus-gyumolcsei-kiwano-avagy-tuskes-uborka/ ) Beváltotta a hozzá fűzött reményeket? Milyen érdekességekkel készültök idén?
VTE: A kiwano nagyon érdekesen viselkedett. Akkor még nem volt fóliaházunk (most épül), és mire oda jutott a növény, hogy virágozzon, már ősz lett és elrúgta az összes lehetséges bimbót. De közben vegetatívan hatalmasra nőtt nyár végére.
Az idei újdonságokról még azért nem mesélek, mert ránk az jellemző, hogy mindig tartogatunk a vevőinknek meglepetést és nem szeretnénk lerántani a leplet egyik újdonságunkról sem. Az biztos, hogy az idei év is sok izgalmat fog tartogatni és ezzel együtt sok finomságot is kóstolhatnak majd.
borsikafű
cukkini
fekete ribiszke
A szezonban rendszeresen posztolunk, cikkek és videók formájában állandóan hírt adunk magunkat a saját felületünkön, a Kertportál oldalon. Az utóbbi években igen felkapott lett a permakultúra és a no-till, de azt érdemes róluk tudni, hogy ugyan mi is az eredeti rendszer akartuk megvalósítani, tiszta homoki talajon nem adaptálható át egy az egyben. Sok változtatást, újítást kell belerakni ahhoz, hogy sikerrel működtethető legyen.
Milyen jövőbeli tervetek, álmotok van még? Látom, nagyon szépen és okosan gazdálkodtok, izgalmas termékeitek vannak és inspiráló gondolataitok.
VTE: Bármennyire is hihetetlennek tűnik, vagy megvalósíthatatlannak gondolják sokan, de a manufaktúrát szeretnénk „kinőni”. Ez azt jelenti, hogy olyan szintre felhozni, hogy szinte önműködő legyen. Akik ismernek minket, tudják, hogy igyekszünk legendás szolgáltatást nyújtani. Legyen szó a vevői kapcsolattartásról, a kommunikációról és innovációkról. Az idei évben már elindítottuk az oktatási részünket is, ami ugyan még nagyon gyerekcipőben van, de a hamarosan megjelenő könyvünkkel egyidőben rengeteg szakmai programot tervezünk, mert nagyon nagy szükség van rá. A hazai mezőgazdaságot erősíteni kell. Gondolom ez nem vitás, még akkor sem, ha manapság minden mögé vagy politikát, vagy egyéb eszmét társítanak. Hatalmas erő rejlik a vidékben, de ehhez gondolkodásváltásra van szükség.
Más szemmel kell nézni a hazai termék értékét, másképp kell hozzáállni az egészhez. Nagyon jó kezdeményezések vannak már, csak még több kell. Azon dolgozunk, hogy teret adjunk a gasztropiacok hírverésének, és arra bíztatunk mindenkit, hogy menjen minél több helyre el tanulni, kérdezősködjön, ha termelői vásárba jár, beszélgessen, mert rengeteg tudás van felhalmozódva a vidéki emberekben, amit főleg a fiatal generációnak kellene megtanulni.
Nagy élmény volt Erikáék gondolatait megismernem, látnom az eredményeiket. Ha jobban megismerkednétek velük, olvassátok el Erika blogját:
illetve fantasztikus termékeiket ezen a webshopon találjátok:
Legközelebb ezen a rendezvényen találkozhattok velük!
https://www.facebook.com/events/2003410859882069/
Legutóbb itt voltak:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: