Egy érdekes téma következik, ami régóta motoszkál a fejemben. Izgalmas embereket találtam az együtt gondolkodáshoz. A zöld gondolkodás, túlfogyasztás, pazarlás, közösség, szolidaritás, humánum így címszavakban. Egy ideje azt keresem, máshol hogyan teszik zöldebbé a környezetüket, miként megy ez egy közösségnek és mik a mozgatórugók, tapasztalatok, irányok. Mik a prioritások, hogy tudnak spórolni a természeti kincsekkel, energiával, vízzel. Hol fizetnénk többet a réven, mint a vámon? Minek van realitása és mit lenne muszáj meglépni. Aki hasonló huzalozású, tudja, mire gondolok. Érzékeny téma, sok a buktató. A válaszok kutatása közben ismerkedtem a párizsi zöld törvényekkel és kezdeményezésekkel francia segítséggel. Mindig is érdekelt ez a szabadon és bátran gondolkodó közösség. (azt már csak zárójelben írom, hogy innen jön a levendula, a tárkony, ahol hatalmas lendületet vett a rózsatermesztés és tenyésztés, ahol augusztusban fokhagyma ünnep van és a legtöbb citrom, turbolya, articsóka…korszakalkotó kertésztechnikai vívmányok generálódtak innen. )
Az izgalmas párizsi zöldítő törvények fordításában Keresztély Krisztina segített először és megosztotta velem tapasztalatait. 5 évet éltek férjével Párizsban. Okos, finom lelkű , rendszerszemléletben gondolkodó, haladó szellemiségű kedves barátom, a kislánya hozzám jár a Paca alkotó körbe, innen az ismeretség és a sok beszélgetés, ami jóval a fordítási munkák előtt elkezdődött. És tovább is tart annál. A fotót egy ilyen Paca után készítettem róla és Lea alkotásáról 🙂
2014 júniusában a párizsi önkormányzat kiadott egy felhívást, aminek a címe ez volt: „Zöldítsük a környezetünket!”
Felhívta a párizsiak figyelmét arra, hogy keressenek zöldíthető felületeket. Legyen az bármilyen városi eszköz, fal, elhagyott terület. Megközelítőleg 200 ilyen terület zöldítésére volt lehetőség. Erre 1500-an jelentkeztek júliustól szeptemberig. Ez is azt mutatja, hogy a párizsiak nagyon elkötelezettek a zöldítés irányában. Ezek alapján Párizs mind a 20 kerülete helyi részvételi megbeszélést tudott tartani.
2014 végéig ezeket a javaslatokat összegezte a projekt. Végül 209 zöldítési területet határoztak meg az 1500-ból.
A szelekció kritériumai a következők voltak:
*megvalósíthatóság
*a kerületi önkormányzati projectek elsőbbsége
*méretek (a lakossághoz viszonyított)
*mennyi meglévő zöld felület van már az adott kerületben, környéken
*részvételi tervezés
A 209 zöldítési területből van falzöldítés, faültetés, kiskert létrehozása, növény ültetése az utcára pl. fák lábához a tányérjukba. Ez egy új városi modell, ahol a természet helye már nem csupán a parkokba, kertekbe, erdőkbe van zárva, hanem az összes köztéren megjelenik. Ez egy új eljárás a lakosok életkörülményeinek, kapcsolatainak, szolidaritásuk javítására. Az együttélés új formáit hozza létre. A környezet kihívásaira is válaszol a maga módján.
Krisztina: Felmerülő kritika ezzel kapcsolatban, hogy kevés lehetőségnek enged teret, kis területekben gondolkodik (pl. biciklikre akasztott konténerek)
Kata: Gondolkoznak –e nagyobb tetőkertekben?
Krisztina: Igen, a magán tetőkerteken túl van olyan, amit kifejezetten azért csinálták, hogy a munkanélkülieket integrálják.
Kata: Dániában is van egy hasonló kezdeményezés a munkanélküliek integrálására az önkormányzat részéről. Ott a város méhészetében dolgoznak, és a lakhatásban kapnak segítséget. Nagyon okos és fontos elképzelés, nálunk is törekedni kéne ebbe az irányba. De sajnos mi szolidaritásban, zöld gondolkodásban épp a mínuszos tartomány felé megyünk…
Krisztina: Vannak új projectek Párizs északi részén, ott elég sok zöld területet akarnak létrehozni, például a 11. kerületben is. Az egy munkás környék volt sok munkáslakással. Mikor megszűnt az ipar, akkor elköltöztek onnan. Átalakították a lakásokat, sőt, bizonyos épületeket lebontottak, parkokat hoztak létre. Minden zöld gondolkodású támogatta ezt . Egy szocialista újságíró viszont azon kesergett, hogy így a szociális lakások mennyisége csökken, ez dzsentifikáció.
Kata: Érdekes kérdést vet fel itt, hogy milyen áron hozzunk létre újabb zöldfelületet?
Krisztina: Ellentmondásos a dolog. A szociálisan érzékeny városvezetések együtt járnak a zölddel, de mégis a túlzott zöld fejlesztések a középosztály privilégiuma marad.
Minden önkormányzatnak bizonyos számú szociális lakást kell biztosítani a rászorulóknak, de kiválthatja ezt pénzzel is. A leggazdagabb kerületekben is 20 % kéne legyen ennek aránya, de kifizeti inkább és parkot csinál, hogy vonzóbbá tegye a beruházását.
Párizs abszolút középosztály lakta város lett, a többiek a külvárosban maradtak eléggé leszakadva a középosztálytól a társadalomban. 20 éve egy lepusztult környék volt, most magas értéke van.
Például ez a fő kritikája ennek, mert nem mindenkié a zöldítés, a zöld felület, csak aki a belvárosban él. Párizs kicsi, ötöde Budapestnek 2 millió lakossal.
A 20. kerület vidékiesebb, ott több a zöld felület is. Vagy vannak parkok, ott kisebb veteményeseket is ki lehet alakítani.
A városi kertész egyesület dolgozta ki az önkormányzati programot. Ott pozitív, szoros és támogató együttműködés van az önkormányzattal, ez az egyik nagy különbség az itthoni modellhez.
Van egy lakossági tervezés, megbeszélés a kertkialakításkor (Louise Blain városnegyed pl.)
Ez egy üres terület, Párizs városáé. 2015 óta létezik egy részvételi büdzsé, pár %, aminek a felhasználásáról a lakosság dönt. Ez a kert pl. ilyen, ezt is a közösség szavazta meg. Amióta baloldali a városvezetés, sok jó ügy mellé áll támogatóan.
Például lezárták a város egy részét és a rakpartokat, hogy a biciklisek használhassák. Sok utcát tehermentesítettek. A külső körúton pedig egy sávot hagytak a kocsiknak, egyet pedig a buszoknak, bicikliseknek.
Ez az egyesület csinált egy nyitott napot a város körüli lezárt területen, ahova egyébként tilos bemenni. Itt nem tisztázottak a tulajdonviszonyok, de egy nagy parkot csinálnak, ez a terv.
Öt évig laktunk ott Márióval, Lea is ott született, szerettem nagyon.
Felhasznált irodalom:
http://www.demotivateur.fr/article/paris-jardins-fermes-jardinage-fleurs-loi-7560
http://www.kiagi.org/initiatives/videos/le-jardin-sur-les-toits/214
Különböző más kezdeményezéseket is találtam Párizsban még. Például, két meghatározó párizsi luxusáruház, a Le Bon Marche és a La Grande Epicerie úgy döntött, hogy saját tetőkertet csinál az áruház dolgozóinak. Nagy sikere van, évente sorsolják az 1500 dolgozó között, ki jön sorra a parcelláknál. 700 ültetőedényben 60 féle zöldséget, fűszernövényt és gyümölcsöt termesztenek.
A párizsi közösségi kertek a Zöld Kéz (Main Verte) program révén jöttek létre 2004-ben, ma már több tucat közösségi kert van. Fő céljuk a fajtagazdagság biztosítása és a fenntartható fejlődés. A kertészkedők kertésztechnikai képzést is kapnak a hálózattól. A kerteknek vállalniuk kell a látogatók beengedését , tájékoztatását. A közös szabályok kidolgozását, közösségi események szervezését a kertben. A kertek mellett gyakran gondozott játszótér is van, a közösségi kertek szabályait, a fenntarthatóság tudnivalóit a gyerekek kedvéért rajzokkal is bemutatják a kertekben kifüggesztve.
2020-ig Párizs városának önkormányzata célul tűzte ki hogy legalább 100 hektárnyi zöldtetőt, járdaszegélyt és zöldfalat hoz létre a városi kertészkedés céljául.
Vincent Liegey
(Ophelia Noor fotója)
Régóta Budapesten él kisebb megszakításokkal, legutóbb 2014-ben jött vissza, akkor még csak kísérletek voltak foglalt, használaton kívüli területen. Művészek hozták létre ezeket a foglalt helyeket. Érdekes helyek a gárderess környékén, művészek foglalták ezeket a helyeket. A francia „máv”-val sikerült megállapodni, hogy foglalhatják, de a biztonság és a fenntartást garantálják. Innen kezdett fejlődni, ezek ideiglenes foglalások, míg el nem adják a helyet.
Vannak olyan önkormányzatok, amik inkább fizetnek, de nem biztosítják a szociális lakhatást. Bizonyos helyeken pl. ez csak 1 %. Másutt, ahol kezdődött a Nemnövekedés mozgalom, csinálják az első permakultúra kertet a sínek mentén. Ez Párizs északi részén, főleg a 18. kerületben van. Több csoport is volt.
(Permakultúráról bővebben Megyeri Szabolcs egyik kedvenc kertészem gondolatain keresztül: http://kertesz.blog.hu/2017/02/16/permakultura_divat_vagy_lehetoseg)
A 20. kerület utána jött. Innen fejlődött tovább a 18-19-20. kerület a legszegényebb kerületek egymás után.
Kiszorulnak ott is a szegényebbek, mint nálunk Budapesten a 8.9. kerületben.
Pont olyan, mint itt a Leonardo kert Budapesten. 1-2 évig csináltak egy helyet, aztán amikor eladták azt, továbbköltözött. Ez teret adott érdekes társadalmi vitáknak Párizsban és az országban.
A párizsi önkormányzat rájött, hogy nagy az igény és nem csak mozgalmak vannak, de az emberek általában több zöldre vártak. A lakosság beleszólása a büdzsé kis százalékába csak ez évben kezdődött.
A helyfoglalás után szép lassan legálissá vált és ideiglenesen meg tudtak állapodni az önkormányzattal.
A legjobb példa erre a 14. kerületben egy elhagyott kórház, amit Párizs önkormányzata megvett és most az a terv, hogy egy öko városrészt csináljanak. 1-2 éven belül kezdik a munkát, addig az önkormányzat megbeszélte szervezetekkel, hogy amíg nem kezdődik a munka, lehetnek közösségi dolgok. Ezek lendületet adnak. Engem nagyon zavar, h a párizsi önkormányzat sokat beszél erről, ez egy hosszú folyamat, h biztosítsák a helyet, és sok a gazdasági buktató.
Akik foglalják ezeket a helyeket, tudnak új tapasztalatot szerezni, nyitott, új szokások alakulhatnak ki általuk.
Mindegyik kert másképp működik, van, aki igazi közösséget alakít ki az ottani lakókkal, van, ahol fontos ideológiai háttér van, pl. a nemnövekedési mozgalom körül. most jön a harmadik lépés , hogy az önkormányzat szándéka a támogatása ne csak ideiglenesen, de hosszabb távon is a földművelést segítve Párizsban.
Kata: De hát kicsi a hely, a kihasználható felület.
Vincent : Igen, ez a fő gond. És minden nm nagyon drága, 10-szer inkább, mint Budapesten.
A másik probléma, hogy az ár miatt csak olyan project működhet, ami pénzt termel, profitál.
Úgy kezdődött, hogy a lakók alapszinten kezdték, most pedig érkeznek az újak, nagybefektetők, akik gazdasági lehetőséget látnak benne és megvennék. A másik probléma, a terület. Mivel kis helyekről van szó, vannak olyan nem természetes konténerek, amikben nincsen föld.
Kata: A talajnélküli gazdálkodásra gondolsz?
Vincent: Igen. Vannak érdekes projectek. Főleg úgy működnek, h kapnak szociális támogatást, pl. a közmunkások munkát.
Kata: Dániában lakásprogrammal segítenek a hajléktalanoknak
Vincent: Párizsban most nem működik ez a fajta szociális gazdálkodás.
A 3. legfontosabb miniszter, ennek a gazdaságnak a minisztere. Ez a baj, hogy ez nem működőképes ebben a gazdasági rendszerben. Egy-pár éve ezeket az integrált projecteket támogatják. Nem önálló projectek, a kormánytól függenek. Ahol működik a szolidaritás a gazdaságban , a régió képviselője minden támogatást megszüntetett .
Vincent szerint Budapesten több lehetőség és terv van, mint Párizsban. Én meg a párizsi lendületre csodálkoztam rá.
Léteznek olyan kis egyesületek, amik állami, önkormányzati pénzből működtek. Divatot csináltak a területen, felmegy az értéke aztán jönnek a befektetők. Jó, hogy az önkormányzat támogatja, de veszélyes is. Egyszerre jó és egyszerre nem, mert civilek kezdeményezésére indultak, de ahogy mennek a dolgok, nem úgy tűnik, hogy úgy fog fejlődni, mert mást támogatnak igazából.
Novemberben meghívták Cargonómiával egy olyan kocsmába, ami hasonlított egy pesti romkocsmára. Tavaly óta szervezik havi egy nagy előadással. Vincent ingyen ment oda, arra számított, hogy aki vele szemben lesz, szintén egy önműködő csoport lesz. De mögöttük jó kapcsolatokkal rendelkező ingatlanosok vannak, akik olcsón tudnak venni olcsó épületeket, hogy legyen benne egy menő kocsma. Az a terv, h legyenek egyesületek, amik működtetik, foglalkozásokat tartanak stb.
Az egyesületek mögött a fogyasztásokkal csinálnak pénzt, ez egy biznisz. Az ötlet jó, de a cél és a megvalósítás nem.
Volt egy tanára Vincentnek, aki a Canada dry-t hozza példának az ilyen helyzetekre. Szépek, gyönyörködtetnek, mint a kristály, de nincs olyan jó íze, csalódást okoz. Ez csak a látvány, kirakat, a tartalom nincs szinkronban a külcsínnel.
Vincent: Ahogy elkezdtem a tárgyalást, éreztem, hogy valami hamis. A konyhán illegális dolgozók, menekültek, alig kapnak pénzt, kizsákmányolják őket is. Szidták az egyesületet, akik alig fogyasztottak. Az a veszélyes, hogy akik másként szeretnének működni, máshogy csinálni, gondolkodni, azoknak nincs elég pénzük erre.
Most éppen kapcsolatban vagyok egy a csapattal, akik terveznek egy városi farmot az egy csatorna mentén. Ez egy hatalmas projekt , hatalmas költségvetéssel, 10 befektetővel. Párizsi önkormányzat támogatását megkapták és az építési engedélyt is.
Kata: Itt volt nyílt nap áprilisban? Ez a vasút mentén van, ugye? Talán erről mesélt Krisztina is.
Vincent: Igen, történnek ott ilyen események, kinyitják időnként a városlakóknak is.
Ez egy 1300 nm-es terület. Gazdaságilag működhet. Ez egy integráló kezdeményezés, hogy a munkásokat is segítsék. Nagy a gazdasági nyomás, mert ez egy nagy befektetés. Ehhez a gazdasági logikához szükséges, hogy a párizsi önkormányzat együttműködjön anyagilag is. Nagy kihívás, mert vannak kockázatok, hogy rossz irányba menjen a dolog.
Szeptemberben kezdődnek a munkák. Az egyik, aki a projektben van magyar származású. Amikor idejött Budapestre, a Cargonómiával volt velük, majdnem sírva ment haza, mert ez egy olyan project, amit szeretne nagyon ő is.
Azok a kis léptékű közösségi projectek, amik a humánumon, bizalmon, szolidaritáson, kölcsönösségen alapulnak, Párizsban nem lehetségesek. Budapesten igen, mert lehet kevesebb pénzből is élni.
(ezt mondta Lázár is..csak máshogy (muhaha) Kata)
Én örülök, h itt vagyok Budapesten, mert lehet kísérletezni. A Cargonómia működik, mert kap az 5 fő ember pénzt együttműködő projekteből és így tudjuk működtetni, van szabad időnk. Budapesten havonta 400 euróból meg lehet élni. Párizsban viszont csak 2000-5000 euróból
http://www.kovet.hu/sites/default/files/knowledge/lepesek-65_web.pdf
Kata: Miket kísérleteztél?
Úgy kezdtem, h 2012-ben Párizsból érkeztem vissza. Párizsban nehéz volt helyet találni, foglalni, ahol találkozókat lehet megbeszélni. Budapestre jőve sok lehetőséget láttam. Van egy francia-magyar barátom, aki aktív volt Párizsban a biciklis műhelyeknél. Az Astoriánál lakott volt egy szabad szobája, odaköltöztem. 5-en voltunk egy 300 nm-es lakásban. Művészek működtek itt. A lakbért, rezsit úgy fizettük, hogy kulturális estéket szerveztünk. Egy kollektívát alakítottunk. Kerestem egy helyet, ahol kutatjuk a nemnövekedést, ahol több közösségi mozgalmakkal működhetünk együtt. Az a cél, hogy egy házat béreljünk Budapest belvárosában. Nagy volt a terv. 3 építésszel dolgozunk, akik az önkormányzatoknál érdeklődtek, hol kapnának önálló épületet. Így találkoztunk a Nohásokkal is. Pénzünk nem volt, de kompetenciáink voltak, hogy lehet foglalni és működtetni pár évig helyeket. Egy bicikliműhelyt csináltunk, Cyclonómia néven. Az elején a Nohában voltunk, de már elköltöztünk a Bertalan Lajos utcába a Gellért mellé. Ott lakom most a Gárdonyi térnél.
A bicikliműhellyel kezdtünk. A lakásunkból volt, aki a zsámboki biokertben dolgozott, futárcég. Így kezdünk szép lassan együtt gondolkodni, hogy dolgozzunk együtt. Egy svéd cég megvette a szalont (lakást) és indítottuk a Dembinszky utcában a Cargonómia műhelyt, a Lakatlan programot.
Kaptunk anyagi és jogi támogatást is. 2 éve hoztuk létre a Cargonómiát. Nem nagy, de segített a lakbérben. 2 éve kezdtünk különböző projectekbe: az oktatás, kutatás területén, a helyi gazdálkodás körül, a nemnövekedési nemzetközi konferenciával, segítettünk más projecteknek (erőszakmentes kommunikáció), azon munkálkodunk, hogy minél több csoporttal dolgozzunk. Így függetlenebbek maradhatunk. Kevesebb a pénzünk ugyan, de nagyobb a szabadságunk. Ezt csak Pesten lehet csinálni. 400 euró a lakbérünk. Párizsban sokat kéne dolgozni a befektetőkkel, hogy ezt működtetni lehessen.
Most egy kutatási terven dolgozunk a Corvinus-szal, ahol együtt tudunk gondolkodni ezeken a kísérleteken és összehasonlítani ezeknek a csoportoknak a gazdasági működését.
Ha értelmesen, humánusan akarunk működni, akkor pénzt veszítünk. Ha a befektetők sok pénzével indulunk, akkor mindig kénytelenek vagyunk fejleszteni és akkor eltávolodunk az eredeti tervtől. Ha pénzt akarsz keresni, akkor vagy a környezetet kell tönkretenni, kihasználni az embereket.
http://kettosmerce.blog.hu/2016/08/27/nemnovekedes_es_feltetel_nelkuli_autonomia
Kata: Amit a nemnövekedésről gondolsz, az nagyon jól és logikusan hangzik, de nehéz a túlfogyasztó iránnyal szembe menni. Rengeteg az ellenérdek.
Vincent: Igen, ez a csapda. Heti 2 napot dolgozom a Cargonómiával, hogy legyen időm politikára, tanácsadásra kutatásra. Fontos ezeket kifejezésre juttatni, hogy változtatni lehessen a gazdasági rendszeren, hogy létre tudjunk hozni több új projectet.
Jól mutatja, hogy Párizsban több a korlát, ez a baj. Mert abban a gazdasági rendszerben működnek, végül is elveszítjük a lényeget. Úgy lesznek, mint a canada dry.
Kata: Ilyen kérdések vannak az én fejemben is. A közösségi kertek polgári játszóterek.
Vincent: Hát igen. Most a Cargonómiával van egy új tervünk, szeretnénk egy agro-erdőt hozzunk létre.
Még az elején járunk, csatlakozott egy francia is, aki Magyarországon lakik. Most pályázott a soproni vagy a győri egyetemmel, h kapja a doktori ösztöndíjat, akkor indítjuk.
Kata: Az lenne a legjobb, ha nem lenne ekkora ellenszél. Nem irtanák ki az összes fát, a Rómain, Városligetben, a József Nádor térnél, a fonyódi sétányt és sorolhatnám sajnos hosszan a sort.
Vincent: Akikkel tárgyalunk, 1000 nm-es helyet ajánlanak, ami egy öreg nénié. Most próbálunk beszélgetni, tárgyalni zuglói önkormányzattal . Nehéz a tárgyalás, lassan haladunk. Ismered a bolgár kert hálózatot? A 70-80-as években Budapesten fogyasztott zöldségek 80-%-át itt termelték helyben. Párizsban a 20. sz. elejéig sok városi kert volt a belváros körül. Az éttermekből a séfek ide mentek zöldségért. Az a koncepció, hogy ehhez visszatérjünk. Szeretnénk ehhez a működéshez visszatérni.
Agroforest: egy önálló ökoszisztem működtetése lenne a cél.
Úgy ,mint egy erdőben, úgy működik az ökoszisztem. Visszahoznánk eltűnt, őshonos fafajtákat is.
Párizsi agrokulútra
Nagyon hasznos és élményteli találkozások voltak számomra Vincenttel és Krisztinával is, megbeszéltük, augusztusban együtt újra összejövünk Szárszón és átbeszéljük, hol tart az Agroforest, a Cargonomia és ez az okos, fontos munka. Virginie-nek is hálásan köszönöm a tolmácsolást, minden segítséget! Élmény volt együtt lennem veletek!
Virginie Sette a legédesebb francia tolmács <3
Fontos megemlíteni még a téma egy másik színezetét, ami szintén nagyon égető kérdések sorát teszik elénk: Donald Trump 2017 június elején úgy döntött, az USA-t kivezeti a párizsi klímamegállapodásról. Bízom benne, hogy mégis sikerül jobb belátásra bírni, lesznek még tárgyalások, izgatottan figyelem.
http://hvg.hu/gazdasag/20170601_trump_tenyleg_kihatral_a_parizsi_klimamegallapodasbol
Muszáj idetennem egy számomra fontos francia zenét, amire még réges régen együtt táncoltunk Virág barátnőmmel az Almássy téren. Szerettük.
https://www.youtube.com/watch?v=NrgcRvBJYBE
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: