Az volt a kiindulási helyzetünk, hogy Vince fiam magántanuló, egy szuper közösségbe jár, de a vizsgákat egy állami iskolában teszi. Ami szintén szuper egy állami iskola lehetőségeihez képest. Legmélyebb tiszteletem a kitartó pedagógusoknak, akik emellett a borzasztóan túlterhelt, kizsigerelt időszakban maradék kis erejüket latba vetik, hogy ez a nemzeti tankönycsomag ne legyen olyan száraz és élvezhetetlen trágyadomb. Nagyon nehéz dolguk van.
Vincével hétvégén környezetet tanultunk, mert a dolgozatokat egy időben írja a társakkal. Két dolog feszül a lelkemben ezzel kapcsolatban. Az egyik, mikor kimásztunk a barátnőmmel a másodikról a külső ablakpárkányra kínunkban napköziben pont ennyi idősen anno, mikor már égnek állt a hajunk a környezettől, a szarvasmarháktól, a kőolajtól és a földgáztól. Bemagolandó telefonkönyvtől. A napközis tanítónk Csákányi László hangjával érkezett vissza az iskola udvari láncdohányzásból és csak annyit mondott, tölcsérrel se tudja a fejünkbe tölteni. Borzasztó volt. A másik, ami bennem van, hogy ez a szívügyem, nemrég pár kedves barátommal egy zöld iskolában, a Green School budapesti tagozatán gondolkodtunk, dolgoztunk. Nagy álmom volt, hogy szabadon foglalkozhassam ott a green studeis keretein belül ezzel a gazdag témával, közösségi kertünkkel és rengeteg zöld lehetőséggel. Aztán a Lex CEU miatt az álom szertefoszlott.
Ez az én nagy vágyam, hogy átadjam, megszerettessem a gyerekekkel a zöld gondolkodást, természetet, fenntarthatóságot, kertészkedést, a flóra és fauna összefüggéseit, rendszereit, a jövőbe mutató irányokat, viszonyrendszereket, a felelősségünket, a lelkét az egésznek. Olyan varázslatos és annyira fontos téma ez. Benne van minden.
Eljött tehát az OFI-s környezetmunkafüzet és könyv lapozásának az ideje és elkeseredtem, mennyi fölösleges, gyermeklélektantól távol eső gondolattal fűzték fel, az amúgy nem olyan rossz témákat. Bár én ott is kevésbé didaktikus, inkább interaktívabb, modernebb irányoknak, komplexebb témáknak örülnék jobban. Sőt, igazából a lényeget hiányolom, ami mozgatja ezt az egészet, hogyan működnek az élőlények, micsoda csodálatos ez a rendszer és mennyire kéne vigyázni rá.
Hogy a karotin az A vitamin elővivő anyaga és hogy a szárazbab fehérjetartalma tízszerese a burgonyáénak-hát ezt egy egészséges gyerek szeme úgy átugorja, mint a pinty. Pláne, ha 10 éves..Talán a borsóról se azt az infót írnám le szinte egyedüliként, hogy kalóriatartalma a burgonyáéval azonos, sőt, fehérjetartamla is jelentős. Ez most komoly? Érezhetően az se szereti ezt a témát, aki összecsapta. Gyorsan összeollózott érdektelen infók, a végén pár mondás. Addigra már rég elvesztették a gyerekek az érdeklődésüket és ez egy unalmas, a többivel együtt gépiesen megtanulandó tanagyag lett. Pedig mennyire izgalmas, érdekes, abszolút interaktív, felfedező téma ez, ahol együtt lehet rácsodálkozni a gyerekekkel a természet összefüggéseire, titkaira, törvényeire és kivételeire, csodájára. Vagy nekik csoportokban, kutatva, felfedezve, rácsodálkozva a világ szépségére. Földet túrva, ültetési tervet és térképet gyártva, a gyakorlatban megtapasztalva. A gondolataikkal kéne összhangban lenni ennek a fantasztikus témának, rájuk-velük hangolva azt.
Amerikában a közösségi kertek nagy része iskolai tankert. Számos nyugat európai országban is így van ez. Itthon elenyésző a számuk és sokszor nem kihasznált, vagy csak az a gyerekek dolga, hogy kikerüljék, ne szaladjanak be az óvónéni kedvtelésébe, ők maguk csak kampányszerűen törődnek vele. Tisztelet a kivételnek, nekem ilyen tapasztalatom van, sajnos, bár 1-2 jó példát is volt szerencsém látni. Csak az arányok miatt kesergek. A minta igen foghíjas és érdektelen. Pedig nagyon fontos lenne és ha valami érdekli a kisgyerekeket, az a természet. Mennyit ront ezen ez a tankönyv, például.
A waldorf pedagógiában létezik kertészeti óra is, ami nagyon jó. Fontos lenne lövészeti területek helyett közösségi kerteket létrehozni az iskolákban, nagyobbaknak élő bunkereket tervezni stb. Ez az álmom, ha tudtok ilyet, megyek is!
Na, szóval most maradjunk a kultúrnövényeknél, amik a megtanulandó témák voltak, élükön a paradicsommal, paprikával, burgonyával, káposztával stb.
Szárszón van egy tündéri termelői piac. Szívügyem a helyi kistermelők munkájának segítése, tisztelem őket és szeretem nagyon. Márti már szerepelt a blogomban anno lekvárjaival, szörpjeivel, alázatos és tengernyi munkájával stb ( https://www.facebook.com/Lili-n%C3%A9nje-piaca-982700941802784/?fref=ts) . Ott volt másik kedves barátom is, Anita, aki fantasztikus sajtokat, túrót készít, bucikat süt, nagyon ügyes, kedves ( https://www.facebook.com/Anitasajtjai/?fref=ts) . Összeírtuk a kérdéseinket hát és első körben elmentünk Vincével hozzájuk. És egy jót beszélgettük, málnát eszegettünk, sőt, Vince egy izgalmas titokzatos növényt is talált.
Kata: Azt olvastuk Vincével, hogy a paprika egy felfújt bogyótermés. Ti azt tudjátok, hogy miért van felfújódva? Pökhendi? Mikor kezd egyáltalán felfújódni? Te mit látsz?
Márt: Azt nem tudom, hogy miért van felfújódva, de nagyon érdekes a dolog igazából. Mert a paprika virágjából nagyon hamar lesznek már a kis paprikák, ahogy elvirágzik, máris megjelenik a pici paprika. Végül is folyamatosan nő és fújódik.
Kata: Akkor folyamatosan felfuvalkodott 🙂
Márti: Igen, mondhatjuk így is.
Anita: Igen, levegő van belül szóval ha úgy vesszük, igen.
KAta: ÉS a paprika is sokmagvú, mint a paradicsom. Ők a sokmagvú bogyótermések. Egyébként a paprika miért bogyótermés? Hiszen nem is bogyó alakú?
Anita: De, amikor elvirágzik a virág, akkor az. Egy kis bogyó. Akkor olyan, mint egy pici paradicsom. Tudod, a közepe.
Kata: Csak felfúvódik, igen.
Márti: Egyébként a paprikának egészen más a magja. Az elhelyezkedése, és minden, mint a paradicsomé. Teljesen különböző.
Kata: És a paprikának is lehet a magjaiból újra elvetni, mint a paradicsomnál?
Márti: Igen, hogyne. Csak nem hibrideket kell vetni, mert abból nem lehet magot szedni. Ugyanúgy meg kell érlelni, hogy bepirosodjon. Amikor leszedjük, majd róla a húst, majd a csumáján tovább szárítjuk a magot.
Anita: Gyakorlatilag beérik.
Márti: Ha előre leszeded a paprikát, és sárga állapotban kiszeded a magot, abból nem fog kikelni. Mindennél meg kell várni, hogy a mag érett legyen. Máskülönben nem kel ki.
Kata: Vince feladatai között volt egy olyan kérdés is, hogy milyen zöldség/gyümölcs salátát készítene? Ti például milyet szoktatok? Van bevált receptetek?
Márti: Ez a fantázián múlik. Én olyat szoktam leginkább, hogy zöld salátából mindenképp legyen benne. Zöldsaláta, jégsaláta legyen benne. Jöhet a paradicsom és a lilahagyma és ha van, paprika. Attól füg, minek van idénye. Nyilván ez egy szezonális dolog. Uborka is jó bele. A tesóm csak olivaolajat és sót tesz hozzá. Én joghurtos öntetet szoktam fokhagymával.
KAta: Na, ehhez már jól esne egy kis sajt is, igaz, Anita?
Anita: Pont ezt akartam mondani, hogy a paradicsomsalátánál én csak elkockázom a paradicsomot, általában lilahagymát vágok bele, vagy salátahagymát és sajtot. A friss sajtokkal az igazi, de mi érett sajtot is szoktunk bele tenni. Hagyom egy napot állni. A gyerekek is nagyon szeretik az ecetest. Az uborkasaláta nálunk úgy sláger, hogy joghurt, uborka és kapor és csak ez van rajta. Picit megsózom.
Kata: Én is így csinálom, ez egy baranyai vonal, hogy tejföl, fokhagyma, só, bors és uborka.
Anita: Én az uborkát nem lereszelem, hanem kockázom.
Ezalatt Vince elkeveredett a piacon, nyilván ezek a receptek nem izgatták fel túlságosan, én is csak a munkafüzet kedvéért kérdeztem és persze nekem izgalmas, bár én nem egy 10 éves kiskamasz vagyok, érthető. Otthon persze kipróbáljuk, van, ami átmegy, van , ami nem. A nagy kedvence a guacamole avokádóból, a kertben szedett korianderrel, paradicsommal. Mindenesetre Vince talált valami szuper termést eközben, azt vizsgálták Lacival. (utóbb kiderült csattanó maszlag volt, szerencse, azt nem kóstolták meg 🙂 )
Aztán megbeszéltük, hogy ezek közül Vince csak a salátát szereti. Vagy a hamburgerben, vagy a hotdogban. MAjd változik ez is. Már az uborka is átmegy a rostán. A répát pedig örömmel eszegeti. Gyümölcsből meg szinte mindent.
Márti: Persze vannak az eltett savanyúságok is, ott meg van oldva a saláta kérdés: csemegeuborka, kovászos uborka, hordós savanyú, almapaprika káposztával töltve. Ez már jó.
Gyümölcssalátát akkor csinálok, ha van felesleg. Narancsléval öntöm fel. télen naranccsal, mandarinnal, banánnal. Befőttet is elteszek, ha sok van, hogy ne menjen kárba. Ami van, fel kell dolgozni.
Kata: Mit mondanátok a növény-, föld védelemről, táplálásról:
Márti: Az igazi a trágyázás. Nem a műtrágya. Mindig kéne. Ilyenkor ősszel kiteríteni és bedolgozni az érett istállótrágyát. Vagy, amikor ültetek, akkor is megadni a trágyaadagját a növényeknek. Muszáj visszaadni a növényeknek, mert kihasználjuk a javait. Fontos, hogy legyen kút a kertben, mert muszáj mindent öntözni a fejlődéshez.
KAta: Amikor a gyerekeid kicsik voltak, vitted őket?
Márti: Igen, 15-16 éve kezdtük ültetni a szőlőt, a fákat, mindent és akkor még 8-10 évesek voltak a gyerekek és vittük őket.
Kata: Ők miben vettek részt?
Márti: Mindenben. volt, amikor volt nekik külön kis részük. Négyen voltak kicsik a családban, párba álltak és volt kis veteményes részük.
Kata: Mikkel próbáloztatok?
Márti: A hagymadugdosás mindig volt, a zöldbab, a tavaszi nagy bezsongás, a borsó, paradicsom. Meg a dinnye volt nagy kedvencük.Paradicsom kötözés, karózás.
KAta: A dinnye sikerült nekik?
Márti: Igen, a papa ebben segített. Szép dinnyék voltak. Szebbek, mint most, én ezt elhanyagolom. Aranyosak voltak, szerették nagyon, aztán ahogy kamaszodtak, elmentek más irányba, jobbára csak azt nézték, van -e dinnye. Aztán visszatér ez a dolog, amit tanultak, mert visszatértek a kerthez, segítenek. A kisfiam jobban kötődik ehhez, ő fejleszteni is szeretné a gazdaságot állattartásal.
Kata: Mi amikor ültettünk, palántáztunk, kis táblákat, jelölő kavicsokat készítettünk Vincével. Ti is készítettetek velük ilyeneket?
Márti: A mamáékkal csinálták ezeket, erre nem emlékszem. Kis táblákat készítettek, megjelöltek mindent. Ezt a nagyszülőkkel csinálták. Felültek a traktorra és már mentek is.
Aztán hazaindultunk. Útközben Vince elmesélte, hogy az egyik kedvenc videósa, Walrus is mesélt a paradicsomról. Megnéztük hát azt is, ahogy nemrég a gombás témánál a gombás videóját.
https://mail.google.com/mail/u/0/?shva=1#inbox/15ed24123a6901a0?projector=1
Nekem tetszett nagyon, ezért tettem ide, hátha más gyereknek is bejön.
Vince rajzolt is paradicsomot és paprikát (meg felhőket, szivárványt), ahogy ő látja a dolgot.
Igazából az a jó, szerintem, hogy a téma feldolgozása nem korlátozódik nálunk egy órára. Hiszen évek óta együtt ültetünk februárban paradicsom magocskát (idén 6 félét), ő rajzolja a tábláikat, majd kiültetéskor a jelölő köveket. Figyelgetjük a növekedést, szagoljuk a finom illatát a növénynek, fújjuk, hogy erősödjön a szára, óvatosan egyeljük majd ha nagy lesz, jó mélyre ültetjük a magaságyásunkban. Együtt csináljuk, az életünk része. Akinek kertje nincs, a balkonon is nevelheti.
Igazából ez a lényeg, hogy együtt tegyük a dolgokat, csodálkozzunk rá az összefüggésre, a felelősségünkre, a metamorfózisra. A folyamat közben találkozunk újabb és újabb érdekességekkel. Mint a saláta receptek alatt Vince új termése, amit talált (csattanó maszlag). Almaszüret közben, mert a paradicsomi buli után az jött vakondtúrást nézett és fedezte fel a szerkezetét.
Én úgy szüreteltem, hogy egy lepke a hasamra szállt és jött velem mindenhova.
Hát kell ennél jobb? Annyi mindenbe beleszaladunk a gyakorlat közben és arra megyünk, ami érdekel minket. Pláne együtt lenni jó. Kár, hogy az iskolákban a mai viszonyok, tankönyvek, túltolt anyagmennyiség és gyenge minőség mellett erre nincs lehetőségük a gyerekeknek. Bízom benne, vannak kivételek. Kalapom emelem.
Én a gyerekekkel raknám össze a könyvet. Együtt csinálnánk a “munkafüzetet”. Benne lenne a szépirodalom, filozófia, művészeti ágak és a matek is a biológián, földrajzon túl. Az évszakok változásához alkalmazkodva venném sorra a tevékenységeket, lehetőségeket, igazából mindent, ami őket érdekli és mindent, amit fontos, hogy tudjanak. Leginkább gyereknyelven, az ő szemükön keresztül látva a világot és reflektálva rá. Törekednék az életszerűségre, az aktualitásra, környezetvédelmi megoldásokra a világ számos pontján. Beszélnék a különböző területi eltérésekről a világban, zónákról és a globalizáció hatásairól. Elmondanám, milyen fontosak a fák és mekkora kárt okoznak a kivágások. Hogy mi az a permakultúra, mire figyel egy biogazda. Hogy lehet és kell az őstermelőket összeismertetni a fogyasztókkal, támogatni ezt a kisebb ökológiai lábnyommal járó folyamatot és ez miért fontos. Mi a madárbarát kert és mi a miért fontos a méhbarát kert is? Hogy ez a téma azon túl, hogy tele van titokkal, borzasztó érdekes és izgalmas rendkívül fontos. Persze rengeteget beszélnénk a játékokról, amit a természetben tudunk játszani,építeni, tervezni. Elmondanám, hogy milyen rossz irányba robog a világ, mekkora felelősségünk van ebben és fontos kihívás ennek a folyamatnak a lassítása, megállítása. Egy új rendszer felépítése. Együtt, összefogással, kreatívan, bátran. Leginkább az ő gondolataikra építve. Kár, hogy az iskolákban ritkán építenek az ő gondolataikra. Pedig milyen jó lenne! Mennyivel érdekesebb és fontosabb.
Végül pár képet mutatok, az aktuális kerti körképről a nagy környezeti napunkról, amit egy évben 365-ször is megtartunk 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: