Márciusi ifjítás

Talpra magyar, hív a kert! A kora tavaszi metszések ideje, na és a lemosó permetezés, bizonyos magok elvetése kint és benti palántázás. Elkezdődnek a munkák a természet ébredésével. Azaz majd két hete elkezdődtek (másfél), csak én voltam még eléggé behavazva, utólag írtam meg az eseményeket ide . A kerti munkát szoktam néha lazítani, közben leszaladok a Balatonhoz kikapcsolódni, mozizni, szemtanúja egy szép szerelemnek a múltkor. Hattyúszerelmet fotóztam, Egymással szemben hajlongtak, összesimultak, összehajoltak. Olyan szép volt, megilletődtem nagyon. Na, ez is a tavasz, tele tesztoszteronnal a levegő..

Leírva a kerti munka nem tűnik olyan nagy dolognak, de a kertnek nem segít a jegyzet, oda kell tenni magunkat, az viszont húzós. Mint örök idealista és feledékeny mindig nekifutok lelkesen. Aztán mikor nekiállok és végigcsinálom, szerényebben fogalmazok, már, ha tudok, mert sokszor csak levegőért kapkodok, jártányi erőm se marad.

A kertészet tanított engem szinte minden fontos dologra (meg a Nagy Jutka <3). Olyan szépen és egyszerűen, mint a természet, a kert és az élővilág semmi nem tudott megtanítani a tiszta összefüggésekre. Az elfogadásról, türelemről, a jelenről, alázatról. Legutóbb például azt tanultam meg (remélem, most már végleg, mert erről már többször szereztem tapasztalatot), hogy ne arcoskodjak a kesztyű nélküliségemmel a kertben. Jó, jó, hogy szeretem érezni a földet, a magokat, finoman bánni a növényekkel. A taktilis inger rengeteg információt ad. A karom most is merő seb és tüske lett. Ésszel mérik a főzeléket…legközelebb, legalább ha metszek, kesztyűt húzok..a többit tapicskolhatom kedvemre.

Kipakoltam a hóbelebancomat, és nekilódultam. A termoszban langyos vízben ázik két féle mag (bíbor kasvirág és bársony óriási színes napraforgó), egy kornyadozó primula és egy levitézlett jácint is költözik majd a többi túlélő mellé a kertbe. Pár rizóma is ültetésre vár és az alap eszközök: metszőolló, ágvágó, kézi ásó és kávé nekem. A talicska és a trágya nem fért az asztalra, meg az ásó sem és a kert nagy része.

Először is a pampafű elsárgult téli maxiszoknyájából minit kurtítottam. Azaz visszavágtam egy bányásztenyérnyire. Már harsant az új zöld babapampa, szabad utat kapott a fejlődésnek. A svéd beszélgetésnél Vali említette, hogy a bugás virágát vázadísznek is vágja. Én is ilyen szemmel néztem, de a praktikum megint előre ment, a klematiszok tövére tettem a szép bóbitákat körbe, mint egy tollboát. Kell nekik még egy kis melengetés. Egyébként is nagy díva a klematisz, neki tollboa jár. (trágyát is kapott és voldünger linz konfetti is hullot rá 🙂 )

Mikor az utcán is nyírtam a ház előtti pampafüveket összefutottam az én drága szomszédommal, blogom címadójával, a napsugárszemű Marikával. Be is invitáltam egy gyors meetingre a gyümölcsfák metszése előtt, világosítson fel engem, pontosan mi a stájsz? Elmondta, többek között azt is, hogy elődöm a klematiszt is mindig visszavágta, szinte a tő fölötti szintig. Én még nem estem nekik a 4 év alatt, mert ilyenkorra már kizöldell általában a száraz ágacska. Ez egy fontos téma, a tanulságokra visszatérek, mert természetesen itt is lett. Ésszel mérik a főzeléket, mondom (leginkább magamnak ismételgetem). Kikísértem Marikát és visszafelé szabaddá tettem a bőrvirágokat az elszáradt leveleitől. Felfrissítettem kicsit a földet is körülöttük, később trágyát is kaptak. Szépen bimbóztak már, legközelebb illatos virágernyőket bontanak, nagyon szeretem őket:

Na, szóval jöttek sorra hát a klematiszok. Megmetszettem, ahol Marika mutatta és ahogy az elődeim is tették hosszú éveken át őket. De tavaly ültettem én is több tövet, meg az előző évben is, mert nagyon megszerettem őket. Az egyik ilyen új tőnél, ami nagyon erőteljesen növekedett és ránőtt a kerti kis pajtánkra kigyulladt a lámpa, gyanús volt a dolog. Meg sajnáltam is úgy megmetszeni azt a gyönyörű hatalmas tövet. Aztán leálltam a nyiszatolással, baljós árnyak motoszkáltak bennem és rákerestem a klematisz pontos metszésére.

Jó volt a megérzésem, mert kétféleképpen metszik. Akik aránylag korán és egyszer virágoznak, mint utóbbi klemátiszom is, azokat nem nagyon metszik. Csak frissítik maximum. Akik hosszan és többször virágoznak, mint a többiek, az őstövek is, pont úgy kell lemetszeni, ahogy Marika mondta. Na, hát máskor előbb élek a gyanúperrel, most pedig izgulok, hogy nagyobb bajt ne csináljak. A másik egyszer virágzót így már békén hagytam. A többiek csinosodtak.

Aztán végig metszettem mindent: a rengeteg elszáradt krizantém bokrot, már bújtak alattuk a friss hajtások. Lecsipegettem az elfagyott rózsavégeket (szerencse az nem volt olyan sok). Az íriszeket is újra levegőhöz juttattam, leszedtem a sok elszáradt öreg levelet, nem kell már nagyon a takaró és jön a friss hajtás.Szép kontrasztot adott az elszáradt téli ágaktól való búcsú és a friss előbújó zsenge hajtások. Ennek koronája volt az első kis virágom, a hóvirág. Többféle is van, egyik szebb, mint a másik!

Megmetszettem a rozmaringomat is, ügyelve a fás részekre finoman. A nyesedéket fagyasztom, vagy frissen használom fel. Nagyon megszerettem, cukkini krémlevestől sóletig rengeteg mindenbe teszek picikét. (bocsánat)

Míg köztük matattam találtam egy gyökeresedő diót, ami odagurult.Megdobbant a szívem, mert az öreg diófám már elhalóban, jó lenne tőle egy új sarj. Elültettem és most izgatottan várom ezt is 🙂

Sorra kerültek az almafák, birs, sárgabarack, meggy, ribizli is a tavaszi frissülésben, metszésben. Nagyon fontos a metszés, a termés minőségét és mennyiségét tudjuk vele növelni. Nem veszik el a napfényt a kusza ágak, rengeteg levél a terméstől. A termés majd meghálálja jobb ízminőséggel, nagyobb mérettel, tápanyagtartalommal.

Bejut a fény a korona belsejébe a metszés után és a növényt arra késztetjük, hogy a gyümölcs minősége nőjön, arra az egy célra fókuszáljon. Jó lenne a környezetvédelemben is ilyen “metszés” a gondolkodásban. A prioritáson változtatni. Például jóval több fát ültetni országszerte és elfelejteni a Paks2-t . például. Aztán az orbáncfű is sorra került. Az aranyvessző majd elvirágzás után kap új frizurát.

És ha már a fáknál tartunk. Horst Tappert, azaz Derrick voltam. Nem csak a karikás szemem miatt, de míg metszettem a birsalmát azon méláztam, hogy két éve itt laktunk már, mire észrevettem szegényt a kert végében egy melléképület mögött. Itt körbe rengeteg növény van, nem tűnt fel. Szóval, míg ezen kamilláztam, bebújtam hogy beljebb is hozzáférjek az ágakhoz és akkor észrevettem egy újabb kis fát..aztán még kettőt a kis melléképület mögött. A kis kutrica sorsa eldőlt, eleve bontásra várt. Alig várom, hogy felfedezzük az eldugott kincseket és helyrehozzuk, amit helyre kell.

Itt fel kell szabadítani mindenkit, rendet rakni, frissíteni, levegőhöz juttatni.. Közben előhozta Laci a pincéből a muskátlikat, amiket szintén a házzal maradtak itt. Fantasztikus tövek, hihetetlen metamorfózison esnek mát mindig. Hasonlóképp az öreg páfránytövek, amik a pincében telelnek. Van kint is egy páfrány, ő más. Mindenki kapott frissítő metszést, trágyát, konfettit, komposztot. Az ősszel vett futójázmin is élettelen jeleket mutat, remélem, kizöldül még ő is.

Aztán nekiálltam felásni, amit fel kell, fellazítani a felső kötött talajt, illetve átforgattam mindhárom magaságyás földjét a trágyával. Mikor minden szép és jó volt, elültettem a kis magjaimat, az első kora tavasziakat: rukkolát, vajsalátát, vörösbélű répát, pórét, újhagymát, római salátát stb. A hűvösebb körülmények között termesztett répák édesebb ízűek, finomabbak, mint a forróságban növekvők. A tavalyi jelölő köveket használtam, majd felfrissítem, ami lekopott (pl. a répáét). Végül vetési tervrajzot is készítünk Vincével. Legközelebb kaprot és büdöskét is ültetek közéjük a kártevők távoltartása miatt (is).

Míg a földet tapicskoltam, ástam kint, két dologban gyönyörködtem: egyik kedvenc állatomban, a földigilisztában, amiket kiforgattam és vissza. Nagyon örültem nekik, hálás vagyok a munkájukért.

És a madarak csiripelése is betöltötte a csendes kertet. Rengeteg féle madárhang volt, fel is vettem, hogy megmutassam nektek. Kell ennél jobb relaxálás, mint egyedül a kertben a földdel dolgozni és hallgatni a természetet? (jelenleg még próbálkozom a hanganyagomat idetenni)

Összeszedtem a hajnalka magokat is és eldugdostam őket. A kezem eddigre már vérfarkassá vált, adidas csíkos lett a sok metszéstől, pampafű hatalmas tövével való hadakozás során is és a sort hosszan folytathatnám…kesztyű! Elültettem a termoszban langyos vízben ázó bársony kasvirág-, és bíbor óriás színes napraforgó magokat is, aztán elkezdtem nekik szurkolni.

Elültettem a dugványaimat, újabb hostáimat is és egy ajándék citrommuskátli dugványt. Karózom még őket egy ideig, mondom, feledékeny vagyok. Az epreket is megfiatalítottam, lecsipegettem az elszáradt leveleket.

Ezalatt a srácok moziban voltak és bandáztak Siófokon, majd lefestettek egy kardnyélt és kosaraztak 🙂

Szofi pedig figyelt, pihent, vagy ágakat rágott. Az elborult metszéscunaminál kicsit megszeppent 🙂

A hortenziák emberkednek (ahogy másik szomszédom, Joli néni mondaná), ébredeznek, még a fenyőtakarót rajtuk hagytam, trágyát kaptak alá.

Végül pedig mindenki kapott egy olajos lemosó permetezést, hogy a telet átvészelő kártevők ne bontakozhassanak ki újra.. Otthon pedig a lakásban szorgosan nő a többféle paradicsompalánta, még ovisok. És egy kevés paprika: A kertben lenni jó! Jövünk nemsokára újra!

Breaking news: mire készen lettem a leírással újra ideértünk Szárszóra 🙂 Pont másfél hét telt el azóta, párat fotóztam nektek, hogy lehessen látni ennek a kis időnek is a változásait.