Tavaly Koppenhágában volt a családunk. Nagy élmény volt. Rengeteg közösségi teret láttam a köztereken, házak belső kertjében. Mivel régóta a kertészet az agylövésem, erre állt a szemem, fotóztam vagy a szám tátottam. Élveztem a dánokkal az életet, heverésztem a parkokban, kivetítők előtt, a belső kikötőkben olyan tiszta a víz, hogy úszni lehet benne. Rengeteg zöld felület volt és bringázott az egész város, nagyon közel állt a szívemhez ez az életmód. Fotóztam a fekete csigákat, hétvégi házakat a város közepén az erdők mellett, mikor futottam benne reggelente. Bekukucskáltam az iskolákba is, na, ez is szakmai ártalom. Pont velünk szemben volt egy, hatalmas üveg ablakain keresztül csodáltam a szabad csoportmunkákat, felhőtlen mozgást az órák alatt, a lenti gyakorlati részt és a számtalan sportlehetőséget az udvaron. Magába szippantott Dánia. Szívem szerint ott maradtam volna, annyira nekem és szerintem mindenkinek való élhető város. A 1.230.728 lakosával az ország és egész Skandinávia legnépesebb városa, amely Sjælland és Amager szigetén fekszik. A cikkemen belül mutatok több képet is ezekről és Sebő Béla képeit is megmutatom, amit munkája során készített. Béla kertész Koppenhágában és nagy örömömre sok mindenről tudtam vele beszélgetni, rengeteg izgalmas témát érintettünk. Köszönet érte!
Kata:. Hogy kerültél közel a kertészethez és hogyan Koppenhágàba?
Béla: Nos. Magyarországon, egyetem vége felé létrehoztam egy céget régészeti feltárásokra. Ez eleinte jól is ment, de nagyobb falatot akartam, ezért belefolytunk a kert és parképítésbe. A politika miatt és mivel nem voltam elég korrupt, a régészet kikopott és egyre nagyobb beruházásokba folytam bele. Mivel naiv voltam és továbbra sem elég korrupt, becsődöltem a körbetartozás rendszerében. 2007 végére minden összeomlott. Jövő semmi. Olyan hely kellett, ahol keresek annyit, hogy fizessem a tartozásokat, hogy a család ne váljon hajléktalanná, és én is életben maradjak. Így kerültem ide.
Kata: Atyagatya
Béla: A kertészkedés az mindig volt. Az anyai ágam paraszt közeg. Minden a föld. Mi olyan hétvégi telkes népek voltunk. Mindig volt valami kertészkedés. Itt Dániában az alap a takarítás. A legtöbben onnan indulnak. A kertészkedés nekem opció volt, mivel ismerősök be tudtak hamar tolni egy cégbe. 8 éve 4 cégnél is ezt űztem, aztán októberben a szakmunkás vizsgám is megcsináltam. Ha karrier akkor legyen karrier.
Házas vagyok, feleségem magyar, volt évfolyamtárs az egyetemről, és egy macska is megengedi, hogy nála lakjunk. Hobbiból (főállásban szerintem) 8-11 századi harci reenaktőr vagyok. Kb ennyi.
Kata: Hol kezdtél el kertészkedni Dániában és mik voltak az első tapasztalatok? Mit kellett csinálnod?
Béla: Dániában kétféle kertész van, az amit kertésznek hívnak, az a produkciós, vagy üvegházi kertész. Ők termelik a növényeket és természetesen a beltéri kerteket kezelik. Mi, ha le kellene fordítanom, létesítménykertészek vagyunk. Parkok, kertek, teljes önkormányzati területekkel foglalkozunk. Először egy nagy dán cègnél voltam, és gyárterületek parkjait és parkolóit tartottuk karban. Sövény, fűnyírás, virágágyások és persze szemétszedés, meg ilyenek. Volt néhány belső kert, amik témakertek voltak. Japán, mexikói, nordikus stb. Kellemes volt. Télen hótakarítás. Lejárt a szerződés, onnan kirúgtak.
Kata: Mi a jellegzetességük ezeknek a témakerteknek távirati stílusban?
Béla: A japánnál kb. 3 féle talajtakaró. Zúzottkő vagy kéreg. Formára rendezve, japán juhar, törpebambusz, anemona félék. Mexikói: vörös zúzott kő, vörös kövek yucca, pozsgások. Észak: farönkök, törpe fenyő, boróka, borostyán, hagymások. A nyári szezon közepén 1,5 hónapot 2x is a fredensborhi kastélykertben nyírtam a sövényt. Az de menő!
Kata: Aztán hova mentél? A sulit mikor csináltad és milyen volt?
Béla: Aztán egy takarítócéghez kerültem a belvárosban. Na az igazi izommunka. Versenyfutás. Kb. fél év után zöld házmester lettem. Mivel nagy volt a pofám, ha kertekről volt szó. Kaptam 23 épületet aminek a kertjét kezelnem kellett. Az kellemes volt. Megtanultam a kundekontakt-ot.
Kata: Mi az a kundekontakt?
Béla: Kapcsolattartás a megrendelővel.
Kata: És az mit jelentett ez esetben? Pl., hogy a 23 épület közössége elmondta, milyen igényeik vannak, milyen funkcióterületekre van szüksége, milyen utómunkálatokat kér tőled stb. te pedig összehangoltad a kivitelezhető adottságokat?
Béla: A háztanács vezetőjével kellett tárgyalni. Minden ház más szinten kérte a szolgáltatást. Volt ahol egy levél sem maradhatott az udvaron, volt ahol csak a fű legyen lenyírva A legtöbben a szokásos dán kertet szerették. Legyen benne erdő, hegy és tenger. Bevinni a természetet. Valahol félúton az angol és a barokk kert közt.
Kata: A közösség abba nem szólt bele, hogy mit szeretnének, csak a háztanács vezetője? Mi olyan házban voltunk tavaly Koppenhágában, aminek a kertje szuper nagy volt és tengernyi közösségi térre oszlott, minden korosztály megtalálta benne az örömét. Ez nekem marhára tetszett. A hulladékgyűjtőben szabad könyvtár is volt, egy polcra lerakták az elolvasott könyveket és az vitte, hozta, aki akarta. Okosan használták, éltek a kertben. Budapesten több haldokló, kihasználatlan belső kertet látok a házaknál, és nagyon motivált vagyok, hogy segítsek, részt vegyek a kialakításában, használják örömmel a kertet kicsik és nagyok. Készítettem a koppenhágai belső közösségi udvarról képeket:
Béla: A közösség leadhatja a tanácsnak amit akar, azok döntenek, aztán szólnak nekem. Ez a jellemző. Ha levesszük a funkcionális teret, kuka, közlekedés bicók, a maradék tér fele közösségi tér. Fű, napozni, olvasni, ritkán játszani, vagy burkolt, játszótér, grillboxok, padok. A maradék fél a kert.
Kata: Izgi lehet bevinni a ház kertjébe a hegyet, erdőt és a tengert.
Béla: Láttad a dán tájat. Nem a legváltozatosabb.
Kata: Futottam is benne, nekem nagyon tetszett! Én szeretem a puritán, egyszerű dolgokat. Persze ezt is fotóztam futkározás közben 🙂 Nagyon bírtam, hogy átmegyünk az úton, figyelünk a rengeteg bringásra, szemben a szuper suli, mellette az erdő, mező, kis hétvégi házakkal.
Béla: A kertjükben is megpróbálják megoldani ezt. Én a hegyekből jövök. Talán ez az oka.
Kata: Világos. Nagy volt a szórás a 23 ház kerti igényei között?
Béla: Igen eléggé. Volt ahol csak fenntartani kellett az állapotokat. Sok helyen szabad kezet kaptam. Ott feldobtam kicsit a képet. Legtöbbször azonban a költségvetés volt a meghatározó. Ismered a szót, hygge? Én úgy fordítom, semmit csinálni. Elég komoly szakirodalma van már magyarul. Ez a tevékenység a dán lélek esszenciája.
Kata: Nem ismertem, de utána nézek. Izgi! Olvassátok el ezt a cikket, érdemes!
http://mipszi.hu/cikk/160317-hygge-avagy-boldogsag-titka
Béla: Haverokkal családdal ücsörögni, időt tölteni pozitívan.
Kata: Én dán vagyok, atyagatya!
Béla: A kerteket ennek megfelelően kell felépíteni. Kis kuckókat kell elkülöníteni, pihenőhelyeket, amik a csend oázisai a (nem túl) rohanó dán világban. Ezek azok a pihenő szegmensek amiket láttál. Közéjük a növények díszletek. Elválasztanak a másikaktól, hátteret adnak (a szelfikhez) És megnyugtatnak. Fontos, hogy ne legyen sok meló velük, mert a kertész ne nyüzsögjön állandóan, de legyen rendezett. Ezért mindig van talajtakaró növény és hagymás a bokrok alatt.
Kata: Szuper! Láttam olyan kis magaságyásokat is, amikbe gondolom a ház lakói tolták a paradicsomot, stb. felparcellázva, de akkor ez a ritkább a slow life jegyében?
Béla: Kezdenek divatba jönni az ilyenek. Főleg a fiatalok közt. Østerbroban egy tetőkert farm is létrejött. A legtöbb helyen azonban csak kicsiben. Fiatalok a késő húsztól felfelé csinálják leginkább.
Kata: Erről mesélt Béla, találtam róla egy jó anyagot:
http://vilagevo.hu/2015/09/23/zsenialis_ettermi_koncepcio_tetokert_a_varos_kozepen#
Béla: A belső lakóközösségi kerteknél még a régi hygge érvényesül. Mondjuk azt nem árt megjegyezni, hogy előszeretettel választanak ehető növényeket, vagy olyat, ami vonzza az állatvilágot. Gyümölcsfák, bokrok, eper stb.
Kata: Érdekes, Vali is ezt mondta, hogy most alakul Svédországban is, eddig nem volt hagyománya a közösségi kerteknek. kb az a korosztály, mint amit te is mondasz. A környezet tudatosok. A svédeknél is méhtelepeket is tesznek a tetőkerti közösségi terekbe. Igazi közösségi kertek vannak Koppenhágában?
Béla: Van pár, de még nem nagyon. Közösség által fenntartott park van, 2-3 kertet is tudok. Nagy kultusza van a kolonial kerteknek. Ezek olyan városi hétvégi telkecskék. Nem közösségiek.
Kata: Igen, azokat is láttam, kis házakkal, készítettem pár fotót én is. Takaros kis hétvégi házak, kertekkel a mezők, erdők mellett Koppenhágában, városon belül könnyen megközelíthetők.
Béla: Méhek nálunk is vannak így, az önkormányzatiakat hajléktalanok gondozzák. A koppenhágai városházának saját belvárosi méze van. Kata: De király! És értenek hozzá a hajléktalanok? Közmunka program jellegű?
Béla: Olyasmi, de nem igazán. Nem kapnak pénzt érte, hanem adókedvezményt lakásbérlésre.
Kata: Mennyivel jobb! Okosabb megoldás.
Béla: Jobb, mert segíti őket lakáshoz jutni, és nem pénzt kapnak, amit másra költenének. Hamarabb visszakerülnek a munkaerőpiacra is így.
Kata: Pontosan. Mi volt a legérdekesebb kérés egy ilyen házkertnél?
Béla: Voltak kisebb kihívások, de nem volt nagyon izgalmas. Unalmamban is változtatgattam néha. Meg tervezgettem és beadtam a háztanácsnak az ötletem. Ha volt pénz és tetszett, megcsináltatták velem. A főnököm egy idő után fel akart venni alvállalkozónak, de én nem akartam. 3 év után otthagytam a céget.
Kata: Miért? És onnan hova mentél?
Béla: Összejöttem a feleségemmel, összeköltöztünk. Mindketten dolgoztunk, így lazult kicsit a pénzügyi hurok. Szerettem volna pihenni kicsit 5 év folyamatos munka után. Elmentem munkanélkülire és befejeztem a dán sulit és elgondolkodtam a jövőn. Akkor döntöttem el, hogy energiát szánok a kertészkedésre. Szóval 2013. volt a nagy változás éve. Márciusban munkát vállaltam kertészként, május végétől a mostani cégemnél, júniusban záróvizsgáztam dánból, szeptemberben csatlakoztam egy viking harci reenaktőr csapathoz, októberben elkezdtem a kertészeti sulit Roskildében, decemberben hivatalosan a vikingek közé kerültem, karácsonykor megkértem a párom kezét.
Kata: De jó! Milyen volt a kertészeti suli? Ott dánul tanultál?
Béla: Igen. Így volt a legjobb. Nem jól, de folyékonyan és gátlástalanul használom a dán nyelvet. Nyugat skandináv akcentussal.
Kata: Milyen volt a kertészeti suli kint? Más, mint itthon?
Béla: Nem tudom milyen ott. Itt laza. Nekem könnyű volt. Csak a növények nevei voltak problémásak. Azt dánul és latinul is tudnom kellett 🙂
Kata: Milyen főbb témakörök, tantárgyak voltak? Mekkora gyakorlati és elméleti képzései aránya?
Béla: Én felnőtt képzésben voltam. 2 éves volt és az alapképzés ki is maradt a tapasztalatunk miatt. 2/3 gyak 1/3 elmélet. A szokásos, matek, biosz, stb. Mellette növényismeret, kultúrteknik, építéstechnika, kert stílustörtént. És közben néhány kurzus ami alapban kell, láncfűrész, permetezés, úton munka. És ami nem jut eszembe.
Kata: Én most keresek Magyarországon kertész sulit, hasonló az anyag, bár stílustörténetet még nem láttam az itthoni képzéseknél. Vállalkozási ismereteket is oktatnak gondolom, ugye? Biokertészet is volt?
Béla: Volt szó ezekről is. Volt egy 4 hetes vállalkozási kurzus, de az unalmas volt és semmilyen info értéke nem volt. A normál képzéses 17 évesek szintjén ment.
Kata: Irigykedek. Én most szeretnék elvégezni itthon egy ilyet, átívelnék az oktatásból. Azaz nem teljesen mert a kertésztanárság nagyon inspirál, így maradnék az imádott gyerekek között, illetve nagyon szeretnék közösségi kerteket létrehozni, házak belső kertjét kialakítani és másik nagy vágyam, hogy itthon az iskolák, óvodák kertjét kialakíthassam úgy, hogy a gyerekek igényeihez legyen szabva, örömet okozzon nekik. Egyébként a házkertészeteknél mennyire biovonalon megy a gyakorlat? Illetve, amit most csinálsz?
Béla: Most önkormányzatiakat csinálok. Tilos a permetezés. A gazt a burkolatról égetjük. A mérgekre elég durva szabályok vannak. Olvastam egy felmérést tavaly. Az itteni nem bio gyümölcsben annyi a méreg, mint a magyar bio gyümölcsben.
Kata: Atyaég! Ez durva. Milyen a gaz burkolatról égetése? Permet helyett mi van?
Béla: Gázégővel dolgozunk. Olyan, mint a disznóperzselő. Blansírozzuk a növényt. Semmi, gyomlálás, természetes ellenségek kerti praktikák.
Kata:Ti permet helyett mivel védekeztek? Szódabikarbónás vagy tejes permettel esetleg? Béla: Semmilyennel. Komolyan. Megvan a vizsgám, még soha sem permeteztem. És a kollégáimat sem láttam. Mondjuk itt sok minden nincs, ami délebbre van.
Kata: És nem támadnak a gombák, élősködők? Nekem 2 barackfámat és egy meggyfámat is majdnem kinyírták.
Béla: Élősködők ellen az ő élősködőik, vagy csapda. Gomba baktérium ellen metszőolló és fűrész, fertőtlenítő szerrel kezelve minden vágás után.
Kata: Mik vannak jellemzően az önkormányzati kertészetekben? Lehet, hogy az őshonos fajtánál jobb az ellenállóság. Milyen éghajlati viszonyok vannak?
Béla: Az éghajlat lágy. Ritka a kiugró hőmérséklet. -5-25 fok közt. Sok csapadék, állandó szél. A gyümölcs hibrideket és fajtákat nem nagyon ismerem, mindig van új. De elég kísérletezőek. Törekednek az ellenálló fajtákra. A parkokban elvadult park faként kezelt gyümölcsfák vannak. A termelő kertészetekkel én csak a boltban találkozom. Annyit tudok, hogy a kukacok ellen az almatermelők hormoncsapdákkal dolgoznak nagy sikerrel. Az üvegházak pedig csak biológiai módon védekeznek.
Kata: Fantasztikus! Mik azok a hormoncsapdák?
Béla: Hormoncsapda egy olyan kis bigyó, ami összezavarja a lepkéket így azok nem tudnak petét rakni és azt megtermékenyíteni.
Kata: Király! Itt olvashattok erről :
Az önkormányzati kerteknél (gondolom közparkok) mi a feladatod? Mik a jellegzetességei ezeknek a növényeket, területet illetően? Milyen funkciót töltenek be? Szabadidő, sport, játék, szauna stb.
Béla: Mi a komplett önkormányzati területet tartjuk karban. Ebben nem csak parkok, játszóterek, de az út széle, sőt az út is bele tartozik. Voltam fűpilóta. 14 nap alatt lenyírni az önkormányzat összes füvét jó mulatság, ha van zene.
Kata: De szuper
Béla: Egy szezonban a Frederiksborgi kastélykertjében sövényt nyírtam. Tavalyi nyáron pedig én voltam a solrød center ura és parancsolója. Télen főleg park és sétányfákkal foglalkozom. Meg sózunk. Leggyakoribbak az őshonos fák. Tölgy, bükk, kőris. Elterjedt a juhar, akác. Szélárnyékolóban sok vegyes egyéb fa, pl. alnus, a nyárfa az ritka. Sokat kivágunk. A bokrok mindenfélék. Sok felsorolni. Ha sövény, akkor bükk vagy carpinus betulus (gyertyán). A 80-as évekből megmaradt egy kis ligustrum imádat, de én nem szeretem. A tengerpartokon elterjedt az erdei és a fekete fenyő. Na meg a rózsa. Az a nagybogyójú az irtás alatt van. Tájidegen. Ja meg fű.
Kata: Esetleg arról tudsz valamit, hogy az iskolákban, ovikban vannak-e kis kertek/tan/közösségi kertek? A “green studies”-t, fenntarthatóságot, környezetvédelmet milyen korán tanulják? És milyen formában?
Béla: Elvileg vannak kertek a kisiskolásoknak. Még a belvárosban is van olyan ovi/iskola, ahol pl. lovakat, kecskét tartanak.
Sajnos az oktatási részről nem sokat tudok, szerintem ezeket otthon, szülőktől tanulják és általános iskola felsőbb osztályaiban beszélnek róla. Amikor már általában nem túl érdekeltek a tanulásban. De! Ők egy újrahasznosító rendszerben nőnek fel. Tök normális, hogy a műanyag és az üveg más konténer. A szemetet viszont csípőből a kuka mellé, vagy a bokorba. Korosztálytól függetlenül. De hát a jól fizetett szakember majd elintézi.
Kata: Mi az Island bridge-nél laktunk anno. Ott az tetszett, hogy sok izgalmas közösségi teret láttam. Igaz, hogy nem ők alakították, hanem, mint szolgáltatás volt jelen. De szuper volt, hogy egymás mellett volt a piknikező, kivetítő előtti hencsergés, a játszótér a gyereknek, a lábtengó pálya a felnőttnek, a sörkimérés stb. A házak udvarán is a terek nagyon tudatosan kialakítva, hogy mindenki érezze jól magát együtt. Ez nagyon tetszik, szeretnék hasonlókat kialakítani itthon is bérházak udvarán, iskolákban, óvodákban és ha lehetőségem lesz, közterületeken is. Ott is fotóztam, pont a foci vb volt, nagy kivetítős fiesta lett belőle, a gyerekek meg mellette tudtak játszani, mindenki boldogan elvolt a saját igényeinek megfelelően 🙂
Béla: Igen ez egy szolgáltatás. Az emberek így is viszonyulnak hozzá. Rengeteg munkaóra van azokban.
Kata: Akkor a városvezetés tartja fent ezeket az adóból gondolom, hogy érezzék jól magukat az emberek. Ezért is olyan boldogok a dánok. Mert tesznek érte, visszaforgatják rájuk az adót. Na, ez nálunk nagyon nem így működik, sajnos.
Béla: Erről szól elvileg a magas adó. Valahogy véletlenül rájöttek, ha sokat keresnek az emberek, sokat is adózhatnak. És a sok adóból, ha nem lopjuk el, az emberek jól érzik magukat, ezért sokáig adóznak és szeretnek minket, így mi is stressz nélkül sokat kereshetünk. Ti is kb. annyi adót fizettek mint mi, de nekünk nem kell zsebbe fizetni a dokit például.
Kata: Pèldául. Meg a mi adónkból stadiont és kisvasutat építenek…és ezt a sort sajnos hosszan lehetne folytatni..
Béla: Mert az emberek ezt hagyják, sajnos. A jogokért ki kell állni. Én megpróbáltam, egyedül maradtam.
Kata: A közöny és az összefogás hiánya sajnos erősebb nálunk. Bízom benne, eljön a fordulat itthon is. Mesélnél még a viking harci reenaktőr csapatról? Hogy jött ez, mi is pontosan és mit kell tudni a szeptemberi rendezvényetekről?
https://www.facebook.com/events/1812278119038951/
Béla: Eredeti szakmámat tekintve kultúrantropológus vagyok és a töri szakot is majdnem befejeztem. A töri mindig közel állt hozzám. A feleségem tanácsára kezdtem reenaktőrködni, mert látta, hogy hiányzik az emberek vassal való verése. Igazából a sport része miatt kezdtem.
Kata: Milyen a sport része? El se tudom képzelni.
Béla: Európai középkori fegyveres küzdősport. Kard, pajzs, balta, lándzsa stb.
Kata: Atyaég!
Béla: A hagyományőrző eléggé elbaszott magyar fennhéjázás. Nincs mit őrizni. Az elképzelés, nem hagyomány. Mondjuk a legtöbben már csak megszokásból, kényszerből hívják így. Megpróbáljuk az ismert eszközök és források szerint újraalkotni a múltat, hogy tanuljunk belőle, hogy újraélhessük. Ezért re-en-act. Mi ezt a harci felszerelés, leírások, paraszti logika szerint csináljuk. Az, ami szeptemberben lesz, az első európai szintű nemzetközi 10. századi reenaktőr találkozó. Én találtam ki, és egy kis már régóta létező helyi bulit fejlesztünk fel. Az egyik sereg vezére is én leszek.
Kata. Izgi amit csinálsz és értem a szellemiségét. Köszönöm a sok hasznos és érdekes gondolatodat, inspiráló volt számomra és remélem még sokunknak. Mutatok nektek még pár képet Koppenhágából. Például a botanikus kertbe is ellátogattunk:
De Koppenhágán belül is rengeteg zöld, virágzó felület volt, illetve sok érdekesség!
Pista barátom fotóját is ide teszem. Együtt voltunk, ő befotózta a fűre ülni szabad/tilos kis piktogramokat is 🙂
Béla és Pista képeit is köszönöm. Az én képeimet jeleztem. Végére rakom az egyik kedvenc koppenhágai zenémet!
På gensyn!
https://www.youtube.com/watch?v=E69JspJqKrY