„Vidd közelebb az állatokhoz az embereket, hogy megértsenek végre minket. S mi is őket, kisebb testvéreinket” (Rónay György)
Rónay idézettel kezdem a madárbarát kerti cikkemet. A másik költőnk, akinek emléke Szárszóhoz kötődik és csodálatosan ír róla. Szeretek a Rónay ház előtt elfutni Szárszón, benézve látom a rengeteg fügebokrot és magam elé képzelem, ahogy visszarepülünk az időben és ő is ott áll, és belakja a kertet a házat a családjával.
Épp befagyott a Balaton Szárszónál, mikor ott voltam. Hattyúk és kacsák csúszkáltak rajta.
Mindig is szerettem a madarakat. Kislány koromban fogtam magam, és írtam az Országos Madártani Egyesületnek, hogy madárvédő szeretnék lenni, ha felnövök. (emellett úgy gondoltam, szabadidőmben néger énekesnő leszek).. Mindig volt madaram. Hullámos papagájaim, pintyeim, kacagó gerle párom. Mind előttem fialt, végignéztem a születéseket és a halálokat. A barátaim voltak. Virág barátnőm sokat nevetett rajtam, mikor egyszer nálam aludt a pasijával, és alvás előtt még énekeltem a madaraimnak altatót (Fülesmackót ) Én mindig is kattant állatbarát nőszemély voltam, ennél jobb témát nem is találhattam volna, mint a madarak barátságát a közelünkben. Nekem is van egy fakopáncsom a kertben, kis légykapó szokott fészkelni az egyik melléképület oldalában. A rigó tavasszal jön énekelni hozzám a nagy diófára és mikor nyakig földes és izzadt vagyok a kerti munkámból, mindig kinevet. Mit kinevet, hahotázik rajtam. Attól félek, egyszer lepotyog az ágról, mert a röhögőgörcse elbillenti. Ettől én se veszem olyan komolyan a dolgot és magamat se. Vele együtt nevetek. Van min. Sokat lehet tőlük tanulni. –ezt mondja Sztranák Éva is.
Éva tündéri kedves. Maga is, mint egy madár törékeny. Nem messze laknak tőlünk Balatonszárszón, a Pipacs utca sarkán. Gyönyörű kertjük van. A beszélgetésünk gördülékeny volt és nagyon érdekes, de sokszor kellett terelnünk a figyelmünket, mert az ablakokon át folyamatosan láttuk, micsoda madár élet folyik kint a szuper etetőknél. Minden irányba néző nagy ablakokkal, etetőkkel körberakva a ház. Nagyon szép és hangulatos. Tökéletes a madarak zavartalan megfigyelésére, együtt élésre velük.
A beszélgetésbe bekapcsolódott férje Zoli is, aki a fényképezésben is követte Évát, közös szenvedélyük lett a madarak megfigyelése. Éva régóta fotózott, de 2014-ben elvégeztek együtt egy fotós tanfolyamot és Zoli is fantasztikus képeket készít, együtt élnek szenvedélyüknek.
Kata: Mikor indult Éva a kertészkedés, madáretetés, megfigyelés ?
Éva: A virágokkal jött, amiket anno ültetgettem, gondoztam nagyon régen és intenzívebben, mint most. A madarakat mindig etettem, de eszembe se jutott soha fotózni őket. Egyszer megjelent a harkály a diófán és utána kezdtem fotózni. Az régen volt, 23 évvel ezelőtt.. Előhívásos volt még az a fotózás. Abban az időben az elég drága volt. 3-4000 Ft volt a 24 kocka, amiből jó esetben 3-4 kép volt jó.
Kata: Innen indult a történet? Ide születtetek?
Éva: Nem, én bálványosi vagyok, Zoli kötcsei. Ide költöztünk. Kötcse és Bálványos is gyönyörű hely. Érdemes megnézni a panorámát onnan is.
Mióta laktok itt?
Éva: 1982 óta
Kata: A kert milyen állapotban volt?
Éva: Semmilyen. Szőlő volt, meg a szúrós olaj-fűz. Új a ház is, mi építettük.
Kata: Akkor 34 éve alakítjátok?
Éva: Igen, nagyon sokszor alakult át kert és a ház is.
Haszonkerttel indult, fóliasátorral és egyéb ilyenekkel. Amikor a vegyszerek már olyan eszméletlen drágák lettek és nem érte meg kis területre nagy mennyiséget venni, akkor felszámoltam. Amiért megvettem a permetszereket, az nem érte meg.
Kata: És nem akarod már permetszerek nélkül a veteményest?
Éva: Nem kezdek már újra. Elmúltak az évek és az energia.
Kata: Van más nektek, a madarak, a fotózás. az is öröm.
Éva: Bizony, nagy öröm, új hobbi. Nemcsak szeretek menni a természetbe, de kell is.
Zoli: Elkezdtünk Kötcsén egy etetőt építeni az erdős sávnál. Ott lett egy lessátor, etetjük a madarakat. Rendszeresen meg kell jelennünk, ha elfogy a madáreleség. Ott van még házunk, családi örökség.
Kata: A madarak iránti szerelem honnan jött?
Éva: Valahogy elkezdtem etetni. Egyre többen jöttek. Én meg egyre több etetőt, odút raktam ki nekik.
Kata: Múltkor láttam a karvalyt is a képeid közt.
Éva: Igen, szokott jönni gyakran. Azért jön, mert sok a madár. Amikor még a karvaly nem járt annyira, rendszeresebben jártak.
Kata: Mit figyeltél meg, milyen ütemben jönnek a madarak? Van valami rendszer benne? Vagy mindenki jön egyszerre?
Éva: Volt időszak, mikor meg lehetett figyelni, hogy mikor érkeznek. Amikor még a karvaly nem járt annyira. Akkor a reggeli órák, a 11 óra, a délután 12 és 14 óra között és 16 óra fele érkeztek a madarak. De mióta a karvaly idejár, azóta változott ez a sorrend.
Kata: Láttál ilyen támadást?
Éva: Támadást nem láttam, de azt igen, amikor a kertemben szedte szét a meggyvágót. De olyankor már nem lehet mit csinálni, amikor megfogja. Mert hiába zavarom el, lehet, hogy ott hagyná, de a meggyvágó nem marad meg és legközelebb fog másikat. A karvaly nagyon gyors, gyerekei lehettek áprilisban, akkor nincs kímélet, pedig a meggyvágótól ő is tart. Elejtette, összecsomagolta és elvitte. Nem itt ette meg. Elvitte a gyerekeinek. Neki ez az élet. Valószínű az a meggyvágó gyengébb lehetett, vagy baja volt, hogy elkapta.
Kata: Te hogyan etetsz? Egész évben? Vagy csak télen?
Éva: Egész évben. tudom, mondják azt is, hogy azt nem szabad, de ez nem igaz. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, azt mondják, akkor nem voltak etetve a madarak. De ez nem igaz. Úgy persze nem, hogy a madárnak tettek ki etetőt. De minden udvarban számos állat volt, baromfiak is és nem véletlenül volt mindig tele az udvar madarakkal, mert oda jártak és finomabbnál finomabb kajákat kaptak. Akkor még nem volt gyorsító permetezés a szotyolára, nem volt ez, nem volt az.
Kata: Te nem akartál madárbarát kert lenni?
Éva: De egy időben akartam, csak akkor még permeteztem a növényeket. Most már két éve abszolút nem. Meg is látszik rajtuk.
Kata: Két éve miért nem? A madarak miatt?
Éva: Igen, a madarak miatt. Takarni kell a kaját, takarni kell az etetőt, csupa macera. Viszont észreveszem a növényeken. Most szappannal fújom a rózsákat.
Kata: Én tejsavassal permetezek, Roboz Kata barátom is jó ötleteket tud és Barta Márti is, pl. szódabikarbónás permetet is használja. A blogomban olvashatsz minderről.
Zoli: Mi próbálkoztunk a narancsolajos permetezéssel is. Annak még jó illata is van.
Éva: Valami gyümölcs révén olvastam erről, utánanéztem, hogy mikre lehet. Mindenféle növényre lehet használni különböző adagolási formában. Speciális, kifejezetten permetezésre van gyártva.
Zoli: Mondjuk nem olcsó. Több mint 20 ezer forint, mondjuk 3 évre elegendő. És ez nem minden.
Kata: És hogy jött be a narancsolaj?
Éva: A rózsáknál még rá kell permeteznem szappannal, ha nem akarom, hogy csúnya legyen.
Régen, permetszertől egy madarat se láttam elpusztulni, max. az ablaknak nekimennek. A kert viszont megsínyli.
Zoli: Annyi, hogy évente körbepermeteztük a házat pókirtóval, amit már nem csinálunk, mert ha azt a pókot megeszi, biztos, hogy baja lenne. De akkor se találtunk egyébként döglött madarat.
Éva: Nem azért nem permetezek, mert ők ezt a madárbarát kertnél leírják, hanem mert én úgy gondoltam, hogy hátha én is teszek valamit. Gondolatindítónak jó volt.
Kata: Milyen madarak szoktak hozzátok jönni?
Éva: Mindennapos a veréb, annak minden fajtája. A cinegének 4-5 változata nálunk-persze ennél sokkal több van. Búbos cinege, széncinege, kékcinege, barátcinege, füstös cinege, széncinege, kormosfejű cinege stb. A búbos cinege itt volt augusztus elejétől november közepéig. Minden nap megjött, nem is egyedül. Azóta meg háromhetente, ha látjuk. Azért beköszön, hogy a környéken vagyok ám, meg látom, ha a kutyával kint sétálunk, láttam többször a diófán. De nem jön. Úgy látszik, a kinti élelem kell neki.
Barátcinege:
Cinege fürdik és tisztálkodik:
Mókus is szokott jönni, most őt se láttam. A harkálynak is 3-4 változata is volt nálunk.
Mindennapos a veréb, annak minden fajtája.,
Zoli: Láttál már búbos cinegét? Hasonló a kék cinegéhez, csak van egy kis búbja.
Ritkán jönnek mostanában.
Éva: Augusztus közepétől november közepéig itt volt minden nap. Megjött, nem is egyedül. azóta meg háromhete, ha látjuk. Beköszön, ha a környéken van.
Úgy látszik, most a kinti élelem kell neki.
Kata: Mókus is jön?
Éva: Igen, mókus is. bár mostanában ő se jön. Október óta nem látom. Itt szokott diót eszegetni a kör etetőn.
Búbos cinege:
Közben megérkezett egy vörösbegy, gyorsan le szerettem volna fotózni, közeledtem az ablakhoz. Elillant. Éváék csak mosolyogtak, hogy „obifüggő”.
Ezért megmutatom a kedvenc vörösbegy képemet, amit Zoli készített:
de ez is szép kép róla:
Zoli: Ahogy ráemeli az ember, abban a pillanatban elmegy.
Éva: A harkálynak 4 változata is volt itt. A közép fakopáncs, a balkáni, a nagy fakopáncs, a zöld küllő. Ezek jártak a kertemben. A rigók 3-4 változata is megfordul nálunk. A seregély is és rigó is lakik a kertemben.
énekes rigó:
fekete rigó:
fakopáncs:
seregély:
Kata: A seregély tényleg olyan, hogy lerabol mindent? Mint például nyár végén a szőlőt?
Éva: Nem igaz. A meggyfában lakik, ott van az odúja, amit csináltunk. De ő egy meggyszemet se bántott. A feketerigó és a veréb inkább.
Zoli: Jó, azért ha csapatosan összeállnak, akkor biztos, hogy a szőlőben tesznek kárt, de itt egy tündér. Annyira szép madár, annyira érdekes, sokat gyönyörködünk benne. Amikor párválasztó időszaka van, hát szenzációs!
Éva: Virágot visz a fiú a csajnak! Le is fotóztam.
Zoli: Ha elfogadja, akkor jó, ha kidobálja, akkor nem.
Kata: Fantasztikus!
Zoli: Feláll a labdarózsa tetejére, énekel és illeg-billeg. Csúcs.
Éva: Mondják az emberek, hogy ilyen a seregély, meg olyan. Ha látnák, hogy eteti a gyerekeit, gondoskodik róluk. Kukacot, bogarat visz nekik, dugig rakott csőrrel. Több hasznot hoz a seregély, összeszedi a rovarokat, bogarat, mint ami kárt okoz.
Zoli: Ugyanaz, mint a gyurgyalagokkal. Gyönyörű madár és úgy hívják, hogy vészmadár. Mert a méhet is megeszi, meg a darazsat.
Kata: Komolyan? Hihetetlen. Milyen madár a gyurgyalag, olyan picinek képzelem.
Zoli: Nem kicsi, nagyobb a rigónál is. Megfogja a méhet, dobálja föl a levegőbe, újra elkapja. Aztán nekivagdossa a fának, ágaknak, hogy elpusztítsa, ne csípje meg, mikor lenyeli. Percekig szórakozik vele. Csodálatos.
Éva: De gyurgyalag nincs a kertben, ahhoz el kell mennünk itthonról, hogy lássuk. A part oldalában lakik a löszfalban. 1m-1,20-as odút váj magának és ott neveli a fiókáit.
Kata: De jó! Ezt látnom kell!
Zoli: Oda hordja be a kaját. Ami számomra érthetetlen, hogy a fiókák növekedésének utolsó stádiumában kijönnek a fiókák az odú szélére és ott eteti. Amikor már úgy érzi, hogy a fiókája érett a kinti életre, onnantól nem eteti Viszi a kaját, mutatja neki, csalogatja ki, de nem adja oda. Ahogy kiröpül a kis gyurgyalag, azonnal tud repülni. Ezt hol tanulta meg, nem értem? Abban a kis odúban ezt nem tanulhatta. Hihetetlen.
Éva: Ahogy elkezd röpülni, abban a pillanatban ott van mellette a két szülő és eteti.
Zoli: Úgy eteti, úgy gondozza a picinyét, hogy a könnyem kijött, mikor láttam.
Kata: És a gyurgyalagot hogyan fotóztátok? Sétáltatok Picur kutyátokkal és belebotlottatok?
Éva: Nem, dehogy. Kötcsén van egy madárles, odamegyünk.
Zoli: Direkt oda építettünk egy lest, ahol van a gyurgyalag telep, hogy minél több madarat meg tudjunk figyelni. Úgy lehet csak kifigyelni őket.
Kata: Aha, szóval építettetek egyet. Egyszer elmegyek veletek! És mennyi idő, míg kifigyelitek a madarakat?
Zoli: Változó. Van, amikor 3-4 napot is várunk és semmi. Van, amikor meg egyszerre minden összejön.
Kata: Ismeritek a Kis-Balatonnál fotózó párt? Akik a kihalófélben lévő daru párt fotózták (mára a jól sikerült szaporításnak köszönhetően újra több egyed lett). Hajnalban rakják össze a sötétben a kamerákat, rengetek kamerabeállást csinálnak, órákon át megfigyelik, távirányítással fotózzák és több, mint 10 ezer képet lőnek . Több díjat is nyertek a csodaszép képeikkel.
Zoli: Mi ezzel úgy vagyunk, hogy nem vagyunk profi szinten. Nekünk fontos az élmény.
Kata: Én arra vágyok, hogy majd lemegyek a tóhoz és ott állok a vízben órákat, vagy csónakon, míg elfogadnak a vízi madarak és fotózhatom őket.
Zoli: Annyit érdemes megtenni, hogy venni valami álcaruhát és elhúzódni egy olyan helyre, ahol nem zavarok.
Kata: Meg fogom csinálni, tavasztól ezen leszek. És ha mész, Évi, szívesen csatlakozom én is a gyurgyalag fotózáshoz is.
Zoli: Vettünk egy kis terepjárót, na és azzal már mindenhova eljutunk, ahova szeretnénk. Gyönyörű helyek vannak a környéken, el se hiszed!
Kata: Én elhiszem, szerelmese vagyok a környéknek, imádom minden részletét.
Éva: Szóládon jártál már? Fönt a domb tetején A Nezdén a szoborparknál fantasztikus a kiálátás. Szólád hegyig fel lehet menni a csapattal, 1 km-t kell gyalogolni csak és fent a dombon páratlan a panoráma, be lehet fotózni a Balatont, gyönyörű.
Kata: Volt –e különleges madaratok?
Éva: az ökörszem, de ő már régen járt. Hosszú ideig nem, idén meglepett. A legnagyobb meglepetés a búbos cinege volt, eddig csak a Balaton felső területeiről jelezték, de szerencsére itt is van.
ökörszem:
Zoli: A karvaly nagy élmény mindig.
Kata: Gyönyörű fotóitok vannak!
Zoli: Innen fotózzuk a konyhából, ide szállt az ágra. Kávéztunk, idejött, lefotóztuk. Nagyon kényelmes.
Kata: Igen, sokan biztos azt gondolják a képeiteket látva, szegények, fél életeteket a természetben, hidegben, melegben, hóban, avarban töltitek. holott dehogy.
Éva: Az irodában, mikor dolgozom (otthon), ott ülök szemben vele és látom. Innen fotóztam a megfürdő és szárítkozó karvalyt is.
Zoli: Na, de ehhez azért hozzátartozik, hogy Kötcsén már három hete hordjuk ki a belsőségeket, hogy befotózzuk az egerész ölyvet. Két hete odajárunk. Már egyszer odajött. Ennyit értünk el vele. Fotó még nincs. És lehet, hogy még két-három hétig oda járunk, hogy egy fotót csináljunk róla.
Zoli: Sokan úgy készítik, utazási irodákhoz fizetnek be, akik ilyen utakat szerveznek. Beülsz egy sátorba és ott vannak előtted. De én szeretek utána járni. A madár nagyon okos állat. A karvaly gyakran megjelenik. A madarak rögtön elröpülnek. De annyi eszük van, hogy nem mennek messzire, csak a közeli sűrű bokrokba bújnak. Egyik alkalommal itt az etetőn a kis házikónál ragadt egy feketerigó, nem tudott elmenni időben. Az a kis madár 20 percig olyan mereven állt ott, mint ami megdöglött. Mert a karvaly csak a mozgó dologra reagált. A karvaly meg fönt, közel hozzá. Addig tárgy neki, amíg nem mozog. Addig nem moccant meg a kis rigó, míg el nem ment a karvaly. Hihetetlen. Ilyen nincs, hogy ennyi esze van!
Éva: Sok tanulságos dolgot vettünk észre ember és a madár között. Amikor etetnek, vagy ahogy istápolja a kirepült gyerekeit, nagyon megható. Nekünk ez tökéletes kikapcsolódás. Itthonról dolgozunk, könyvelők vagyunk, nagyon jól kikapcsol.
porfürdőző búbos banka:
repülés közben:
őszapó:
Zoli: A gyurgyalag is csúcs, ahogy tanítja a kicsinyét a darázs evésére. Odaadja neki, gyakorol, elveszi tőle.
Éva: Csúcs. Olyan dolgok, hogy ezt átélni kell. Sok mindenre tanított meg és vezetett rá ez a fotózás. Nem csak a szépségére, hanem a tanulságos, nehéz, embernek felejthetetlen dolgok is. Pl. mikor a karvaly megfogta a meggyvágót. Az ember iszonyodva gondol a karvalyra. De neki ez az élete és ott vannak a gyerekei.
meggyvágó:
tüsszentő meggyvágó:
karvaly:
Zoli: Azt tegyük hozzá, hogy ő cél nélkül nem gyilkol. Ő csak a gyerekeiről és önmagáról gondoskodik. Annyit, amennyit fogyaszt. Nincs túlfogyasztás. Többségében a gyengébbet kapja el. Az ügyeseknél nincs sok esélye. 1000-ből csak egyet fog. Néha azon gondolkodunk, mit is ehet? Múltkor ott bújt a tönk mögött és onnan figyelt lesből.
Kötcsén pár napja ülök a lesben a sötétített üveg mögött. A kék cinke ott ült előtte az itatónál. El akart röpülni, de nekirepült az üvegnek. Észrevette a karvaly, hogy ezt el tudja kapni és 20 méterről odarepült. Annyira el akarta kapni a cinkét, hogy ő is nekirepült az üvegnek: Ijedtemben majd elejtettem a fotógépet. Nem lett semmi baja, visszament a fára és szedte össze magát.
Éva: A macska többet gyilkol. Ártalmasabb a karvalynál.
Kata: Van itt nálatok nagy madárdalolás? Mikor?
Éva: Hajnalban általában. A seregély olyan fél 4 körül már elkezd énekelgetni, meg a rigó. Régen felvettem a ligetszépének a nyílását. A rigó dalolt, mikor készítettem a felvételt, szuper aranyos volt. Láttál már ligetszépe virágot nyílni közvetlen közelről? Odaállsz és látod, hogy másodpercek alatt bomlik ki a szemed előtt.
Kata: Soha nem láttam, ilyet.
Rengeteg élményt kaptam Éviéktől, együtt szárnyaltunk a madarak szeretetével, tiszteletével, védelmével. Sokat tanultam és hasonló gondolatok kavarogtak az én fejemben is a madaraktól való tanulásról, a természet tiszta ritmusáról, érdekességeiről. Sokszor zavarba ejtők, csendre intők. Éva és Zoltán képei fantasztikus finomsággal, érzékenységgel mutatja be a madarak karaktereit, közelebb hozva hozzánk őket.
fülemüle (csalogány):
erdei pinty tornázik:
csúszka iszik:
jégmadár:
vadgerlék udvarlás közben:
Fogadjátok szeretettel Évi felvételét a ligetszépe nyílásáról rigókísérettel:
2017. a tengelic éve! Éljenek a kis tengelicek:
http://www.mme.hu/2017-ev-madara-tengelic
Ehhez a témához mellékelnék egy nagyon fontos kiegészítést, a méhbarát kert kialakítását. Csatolom a Greenpeace szempontjait, tanácsait.
http://www.csipemameheket.hu/wp-content/uploads/2016/10/Mehmenedek_a_kertemben.pdf
Fontos dolgok ezek, az ökológia jelenlegi nagy kérdéseihez próbálnak választ adni, visszatalálni egy elvesztett egyensúlyhoz. A kert igazi funkcióját megtalálva. Legjobb, ha a legkisebbekkel együtt, hogy ha felnőnek, ők ne legyenek ilyen sültbolond generáció, mint a miénk, akik gátlás nélkül pusztítanak, túlfogyasztanak, kizsigerelik a természet tartalékait is és nehézkesen megy az összefogás is. Megtanulni a mértéket és a fenntarthatóságot.
Az első és pár kép a befagyott tóról, hattyúról, kacsákról az etetőkről, kertről az én képem, az összes többi Éva és Zoli remek felvétele. De a minőségi különbség látszik, nem is kell ezt magyarázni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: