Igen, másnap aztán magas önbizalommal indultunk a kertnek. A tegnapi szilárd és folyékony kalóriák tengernyi energiával kecsegtettek. Neki is ugrottunk, mint foxi a lábtörlőnek. A kerti feladatok pedig nem restellték egymásnak adni a kilincset, szarkasztikus humoruk, tél előtti muszáj igényeik kora délután juttatták eszünkbe a határainkat. Na, azon túl lódultunk mind. Délelőtt még nagy lazán söpörtük félre az ebéd gondolatát, alsó hangon az elkészítés ötletét is, ráér. Estére kész is lettünk. De jó volt így. Igaz, a kezem szétszakadt, a kapálástól olyan hajlott háttal közlekedtem, mint akit péklapáttal hátba vertek.
Kora délután, rápotyogtunk a tegnapi almatortára, mint a fáradt legyek. Akkor estünk át a határainkon és nem volt mese. Kis lélekerősítő mellé, aztán zúztunk tovább.
Első utunk Zavával az árnyékliliomokhoz vezetett. Vissza kellett vágni az elsárgult leveleket, hogy a gyökerek pihenni tudjanak.
De ugye nem gondoltátok, hogy elsétálunk ennyivel emellett a különleges növény mellett? Igen, az. Különleges. Bármennyi bérházudvaron, parkszélen, nagyi kertben botlottatok bele, mégis azt mondom, hogy az. Nagyon is. Lakva ismerjük meg egymást jobban, hát ő egy fantasztikus karakter. Nincsnek nagy igényei, viszont roppant hálás a törődésért. Ő az, aki nagyon korán elődugja a fejét, kinyújtózik, mosolyog, hatalmas leveleket növeszt.És a legtovább, kitartóan díszíti a kertet. Levelei szépen íveltek, rajzoltak. Már önmagában is örömteli látvány a nagy levélszökőkút. Színe, ha nincs túl sok napsütésnek kitéve ragyogó friss zöld. Tűző napnál fanyalog. Aztán, amikor fantasztikus gólpasszokat ad a környező virágzóknak és azok lassan levitézlenek, akkor ő kiereszti hosszú fehér periszkópjait és fehér kis kürtöket bont a végükön, amin mennyei mézédes és intenzívebb liliom illatot énekel a levegőbe (legalábbis nekem van az illatos fajta is). Nekem vannak öregebb töveim is, amik már szép nagyok, méretesek, igazi ékkövei a kertnek. A legszebb a kerti pajtánk mellett van, ahol ücsörgünk esténként a barátainkkal és a nyári estéket átszövi illatával. Aztán már egyedül is kiszaladtam hozzá esténként magamba szippantani kedves illatát, ragaszkodtam hozzá, jó vele befejezni a napot. Sokan lebecsülik a hostát, magyarul árnyékliliomot, de ne tegyék, butaság.
Már 300 éve ismerik, de csak pár évtizede került előtérbe. Japánból származik. Létezik teltvirágú, és számtalan illatos fajta. Nyílási idejük, fajtától függően, nyár elejétől októberig tart.A hihetetlen külföldi kínálattal szemben hazánkban 4-5 alapfaj és körülbelül 20 fajta jelenti az elérhető választékot. Ezek is egymáshoz sok tulajdonságban hasonló, szerényebb díszértéket képviselnek. Gyűjtőktől azonban sok új és érdekes fajta szerezhető be. Nyíregyházán van a Magyar Hosta gyűjtemény, ahol 750 fajta van, ami folyamatosan bővül.
Az árnyékos, nedves környezetet szereti. A hosták alkalmazhatók árnyékos évelőágyba, terebélyes fák alatt, szegélyként, vagy csoportosan. A tövek tavasszal az első rügyek megjelenése előtt kettéoszthatók.
Az árnyékloliomok befejezését, illetve lefejezését Zavára hagytam, én áteveztem az eprekhez.
Nagyobb balkonládákba ültettem át őket pár éve. A szabad földön felkoszolódott, berohadt sok termés. Így meg lazán, hintázva, tisztán meg tud érni. Jobb terméshozamom volt. Most a kinyúló hajtásvégeket csíptem le, dugványoztam őket egy új ládába, bővült a csapat. Trágyát is kaptak mind és persze öntözést is, mert ők nagy ivós népség 🙂
Közben Zava és Pista és én is nyestünk, metszettünk mindent, amit ilyenkor muszáj (elvirágzott hagymások, gyümölcsfák, rózsák stb.). Pista szép halomba gyűjtötte.
Mutatok egy képet erről, amit Pista lőtt. Nagyon beszédes és kihagyhatatlan:
Mielőtt a magaságyásokat raktam volna rendbe, Pistával átültettünk egy japán juhart. Az eredeti helyét még a kertészeti naiv korszakomban lőttem be. Egy lila málna tő és egy futórózsa mellé került. Aztán egy klematisz is arra kanyarodott. Na, az a sarok lett az, amit a klasszikus porosz módszerű tanítók szétültetnek. Harsány jókedv, erőteljes burjánzás, növekedés, irulás és virulás. Én örültem nekik, csak ez a kis juhar olyan szelíd, szerényen meghúzta magát, a többiek pedig fölé nőttek. Kapott egy önálló, szabad helyet, ahol a szépen ível, vörös tenyérszerűen osztott rajzos levelei ki tudnak bontakozni és mi gyönyörködni benne. Onnan persze még látja a régi barátait, jó ez így. Ültetés közben lepotyogtatta a leveleit, de így is nagyon édes. Ő is japán, mint az árnyékliliom. Trágyás, belocsolt földes gödörben kapott új fészket.
Annyit még mondok erről a fáról, hogy nagyon szeretnivaló, hálás növény. Gyönyörűek a levelei és az évszakok változásával a színe is változik. Különleges éke a kertnek. Aki szeret elmélyülni a gondolataiban, meditálni, kilépni egy viharos koordináta rendszerből, annak a legjobb barátja lesz. Lassú növekedésű fa, legfeljebb 6 méteres magasságot ér majd el.
Ha már a metszőolló kezünk ügyében volt, megigazítottam az újra virágba nyújtózó levendulákat, levágtam a maradék virágzó dáliákat, aztán kiástam a rizómákat a földből, begyűjtöttem őket a téli helyükre.
A kiásott dália hagymákat egy napig száron hagytam, majd levágtam őket róla és megpucoltam a földes rizómákat. A kamrába kerültek megcímkézve. De nemsokára faforgácsba fogom őket takargatni és így alszanak majd a kamra polcán. A dália különleges helyen van a szívemben, három éven át dolgoztam a sikerért, erről majd mesélek, ez egy külön cikket érdemel.
Közben az egynyári virágokat is kihúztuk, levágtuk. Pár kúpvirág magot papírtasakba gyűjtöttem (lisztes zacskó), többet nem akartam, mert rengeteg kúpvirágom van és azok szórják a magukat így is. Gondoltam a ház elő jövőre szívesen ültetek, a kertbe már nem, azokat inkább ritkítom, rendezem. Egyébként is nagyok, ilyen tömegben, mint ami idén volt sok kiseb rózsám, szép évelőm elől elvették a fényt, azok nem fejlődtek. Jövőre jobban résen leszek, vigyázok mindenkire.
Ezt a papírzacskót kaparintotta meg valahogy Füge tacskó és boldogan rohant vele keresztül-kasul a kerten..szóval ott is lesz majd kúpvirág, ahol egyáltalán nem terveztem..Zava kergette, könyörgött, de egy igazi tacskó nem adja könnyen sziporkázó ötleteit, saját úton jár a permakultúra előhírnöke. Füge is 🙂
Imádjuk Fügét, köszönjük, hogy emelte az őszi betakarítás fényét! Ez Pista képe róla és Szofinkról:
Aztán mielőtt a magaságyásnak estem volna, hátul kikaptam a kardvirág hagymákat is és hasonlóan cselekedtem velük, mint a dáliával.
Zavával megölelgettük, összekötöttük a pampafüveket a kertben és a ház előtt is az utcában. Én csak körbekötöm és lombot rakok télre a tövéhez, nem szoktam körbefóliázni. Ez a mi klímánkon bőven elég.
Mielőtt magaságyásokhoz mentem volna, elültettem pár fekete tulipán hagymát, hogy tavasszal örömet okozzak majd Lacinak. Szereti a tulipánt, a fekete meg különleges. Mit is adhatnék mást szerelmem jeléül, mint az “éjszaka királynője” fedőnevűt..fel kell majd nőnöm a feladathoz ! Izgalmas ajándék, időzített tulipán 🙂
Mindent körbenyírtunk, kivettünk, elástunk, átültettünk. A pincébe levittük a páfrányokat, muskátlikat téli álomra. Már csak két dolog maradt. A kerti 3 magaságyás földjét kitisztítani a bent maradt paprikáktól, újzélandi spenótmaradéktól, koriandertől, gaztól. Amit még meg lehetett menteni, felhasználni, azzal éltünk. Aztán jól felástam, megmozgattam, átszellőztettem a földet. Utána végigszórtuk szarvasmarha trágyával és átfésültem gereblyével. Jön még rá humusz is, majd a komposzt szól, ha lefőtt a kávé és szétterítjük.
Szarvasmarha trágyát szórtunk minden alá: virágok, gyümölcsfák, szőlők, díszfák, málnák, magnólia, sövényfal stb. Rengeteget végig az utcáig. Hadd lakmározzon a kimerült föld. Leengedtük a vizes esőgyűjtő ballonokat (4 db 1000 literes), hogy az se fagyjon el. A moharajzos falakat sokat spricceltem, hátha..
Lehullott leveleket gyűjtöttünk a növények szára köré, hogy melengessék télen. Aztán már csak a permetezés maradt. Gyorsan sikerült meghoznunk a döntést, hogy az maradjon Laci feladata, hiszen ő akkor érkezett meg a Siófokról Vincével..
A másik drága szomszédom, Győrfi István kölcsönadta a szuper permetező szettjét, amivel az őszi lemosó permetezést meg tudtuk csinálni. Nagyon fontos, a lehullott leveleket is a fa körül, hogy ne jussanak a földbe, ne maradjanak a fakéregbe kapaszkodnva a növénygyilkos élősködők. Majd tavasz elején jön még egy újabb nekifutás. Igen, valóban nagy szerencsénk van, kaptam ilyen visszajelzést a blogomhoz kapcsolódva: fantasztikusan jó fej szomszédaink vannak. Sőt, tovább megyek, az utcában is sok a barát és a környéken is. Szárszói vagy nyaraló tulaj ez mindegy is, erős összefogás van, mint az újlipótvárosi közösségben. Irtó jó fejek, szeretni való emberek. Nekem szárszó egy ifjúsági film, tudjátok. Olyan békebeli, nyugalmas, vicces és inspiráló helyre találtam. Szeretem.
Végezetül nézzétek meg, 2016 őszi vegyvédelmi haut couture (modell: Laci)
A permetezésen már nem vettünk részt lebotorkáltunk, mint a birodalmi lépegetők a tóhoz, hogy a kutyák ne szippantsák be a kerti ginát.
Előtte Zava kinti koszorúja alá álltunk. Modellt, az öreg Caravaggiónak. Azon a ponton voltunk, ahol már jön a dicsfény. Igyekeztünk basset hound tekintetű reneszánsz szent fejeket vágni, hát nem volt nehéz. Én egy kicsit túl is pörögtem a dolgot (a szarvak már rajtam felejtődtek eleve), de mit tegyek, szarkasztikus ateista vagyok és akkor igen elfáradt, a kupica karolt még belém.
Este került időnk ebédet főzni, de hát ez kit érdekelt! Jó volt együtt lenni, ez a lényeg. A többi csak púder.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: