Minden Balatonszárszón kezdődött. A föld utáni plátói szerelmem persze azóta, hogy az eszem tudom. De az igazi bódító örömmel, keserves kudarccal, vágyakozással és reménykedéssel tarkított beteljesedés, egymásra találás azóta, hogy vettünk Szárszón egy régi parasztházat kerttel. A kertben gyümölcsfákkal, szőlővel, virágokkal. Úsztam a boldogságban.
Aztán kezdődött a kerti munka és újra a földön álltam 2 lábbal.
Az első pár év megtanított elfogadni azt, hogy a kert alapvetően egy orosz rulett. El kell fogadni, hogy ő irányít, másként dönt és ajándékokkal halmoz el. A természet minden eleme alázatra nevel és békével fogadni a kudarcot. A játék része, hogy sokszor az szökken szárba, amire nem gondolok és az nem indul el, amiben nagyon bízok.
Aztán ha ezt elfogadtam, akkor kezd elfogadni engem is a Kert. Elkezdődik a párbeszéd. Figyelemmel, alázattal, szorgalommal. Megkapjuk a választ a kérdéseinkre. És sokszor olyan egyszerű a válasz. Kiderül egy háklisnak gondolt növényről, hogy nagyon kevéssel is beéri, de ahhoz ragaszkodik. A dália nyelvét 3 évig tanultam, mire válaszra méltatott, de akkor kárpótolt mindenért. Olyan heuréka élmény, homlokra csapkodás, vagy napokon át tartó csendes gyönyörködés egy ilyen sikerben, áhitat. Több növény költözött, mert jelezte vágyait másik fekvés iránt. Hogy nem mindegy, milyen a talaj minősége, nem hanyagolhatom el a tejsavas permetezést, trágyát, komposztot. Hogy minden levél és termés tisztán mutatja, mire van szüksége, vagy épp elégedett. Szomjas még, vagy nyugalomra vágyik. Hogy bizonyos dolgokat nem lehet megúszni és a kreativitás más értelmet nyer a kertben. Egy új dimenzió, ami természetességével, tisztaságával, egyenes beszédével, játékosságával és fantasztikus ajándékaival magába szippant. Észre se veszem közben a folyamatos izomlázat, kezem megviselt állapotát, kisebb karcolásokat (mondjuk én eleve zizi sérülékeny vagyok, egyszer paradicsomkarózáskor szájon szúrtam magam:-) ). Meg nem is érdekel.
Aztán az alázatos szorgalom átalakul szoros kötelékké, egybefonódássá. Ott kezdem a napot és ott is fejezem be. Nap közben is végignézem, mindenki jól van -e? Boldog e-? Mire van szüksége? Együtt szurkol velem a kisfiam egy növénynek, segít szüretelni, jelzőkövet festeni a kiültetett palántákhoz (ugye nem hiszitek, hogy ez elég érv a paradicsom megevéséhez neki? 🙂 ). A férjem is lelkesen segít, karót ver, locsolórendszert épít stb. Együtt csinálni még varázslatosabb.
A virágzás, érés, növekedés, szüret pedig a sok munka ellenére is vagy épp azért végtelen szétterülő boldogság a lélekben. Sokáig tartó ragyogás
A gyümölcs, zöldség kóstolása ünnep. Annyi minden benne van egy igazi, szeretettel nevelt, napon érett termésben. Más értéke lesz a természetes táplálkozásnak, friss salátának, leveseknek, köreteknek, desszertnek. Nincs felesleg, nincs pazarlás. Minden érték és kincs. A formák, színek, zamatok ünnepe van. Végül eljön az egyetlen íz öröme. Mikor már semmilyen “manír” nem kell. Csak a monokróm és tökéletes íz.
Hatalmas a különbség a szupermarketek kínálatához képest, ahol nem az íz és a beltartalmi érték a prioritás, hanem a mennyiség és a minél további eltarthatóság, külalak. Egy hamis illúzió tömeggyártása. A hosszabb tárolási időt úgy érik el, hogy még éretlenül szedik le, mielőtt ki tudna alakulni a cukor és aromatartalom. Aztán még hűtik, csomagolják szegényt, ami tovább gátolja a fejlődést. Rossz minőséget generál a modern kereskedelmi termesztés.
Nem is bírom már megenni a szupermarketek paradicsomait, paprikáit, cukkinijét stb. Ha tehetem, sajátot választok, vagy termelőktől veszem.
Kerti munkám során drága szomszédjaimtól rengeteget tanultam. Megszerettem őket, az egyszerű, tiszta, jó humorú, sűrű beszédüket. Kapcsolatukat a földdel, élettel. A lazaságot, jó szándékot, bölcsességet. A blog címadója is Marika, a szomszédom. Temperamentumos, jó humorú nyugdíjas hölgy, aki állandóan a földjén dolgozik. Ő mondta nevetve nálam, ringatózva a hintán, hogy “a trágya nem hazudik”. Milyen jó, hogy a lovak alól hozom és nem művit veszek. Látszik a kerten.
Megismerem már a szárszói őslakosok szeme körül a napsugaras nevető ráncokat, hamar szétolvadó mosolyt az arcon. Békebeli nekem ott minden. Megáll az idő és egy másik, igazán élhető univerzumba kerülök. Ehhez a Balaton vize, mágiája csak hab a tortán. A levegő illata is tele van vele, biztos vagyok benne, hogy a paradicsomjaim is magukba szívták ezt a különleges atmoszférát.
Az első pár cikkemben szárszói szuperhősöket mutatok be nektek. Akiktől én is rengeteget tanultam. Aztán belföldről, külföldről hozok tapasztalatokat, különleges “kertmestereket” mutatok be nektek. Ahogy sodorja az élet, feldolgozom én is a kerti terményeimet.
“Míg éretlen gyümölcs, fáján tapad;
Ha megpuhúl: rázatlan leszakad.”
(William Shakespeare)
Szeressétek meg őket ti is, élvezzétek tudásukat, tapasztalataikat!
Örömmel várom a ti tapasztalataitokat, kérdéseiteket is. Ne kerteljetek! Azaz de 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: